A bosszúállásról

Szerző: -
Így imádkozott az Úrhoz: Ó, Uram! Gondoltam én ezt már akkor, amikor még otthon voltam! Azért akartam először Tarsísba menekülni, mert tudtam, hogy te kegyelmes és irgalmas Isten vagy, türelmed hosszú, szereteted nagy, és visszavonhatod még a veszedelmet.
Jónás próféta könyve 4. fejezet 2. verse

Jónás, a próféta nem akart elmenni Ninivébe, ezért inkább menekülőre fogta a dolgot. Menekült Isten, és a tőle kapott küldetés elől. Mint utólag kiderült, nem azért, mert félt, hogy az ellenség fővárosában az életét kockáztatta volna. Sokkal prózaibb indoka volt erre. A gyűlölet ellenségei iránt. Amikor először meghallotta, hogy Isten megítéli Ninivét és lehet, elpusztítja azt, felszínre tört benne a káröröm. Szívből kívánta a város és a benne lakók pusztulását. Ismerte őket. Tudta, milyen kegyetlenek, hogy bánnak másokkal. Úgy gondolta, megérdemlik sorsukat. De ismerte az ő Urát is. Tudta, hogy az, aki a leghatalmasabb a világon, mielőtt lesújtana, mindig ad egy utolsó esélyt. Ebben az esetben pedig az ő küldetése akár megmentő üzenet is lehet. Márpedig ezt egyáltalán nem akarta, ezért indult először Tarsísba, ezért nem érdekelte a tengeri vihar, inkább meghalt volna, mintsem ez bekövetkezzen. Isten azonban elérte célját. A vonakodó prófétát végül a cet kiköpte a város partjainál és a munkát el kellett végeznie. Jól is sikerült, az emberek megtértek, megvallották bűneiket, a város megmenekült Jónás nagy bánatára.
A mai reggeli történet kapcsán az igazi kérdés az, mit kívánunk ellenségeinknek? Mire ragadtat el bennünket a bosszúvágy, amit a minket ért igazságtalanság miatt érzünk?

Talán ez a legnehezebb próbája minden hívő embernek: megbocsátani az ellenségnek, akit okkal és joggal gyűlölhetünk. Csupán csak azon kell elgondolkodnunk, mivel nyerünk többet? A pusztulásukkal, vagy azzal, ha megszűnik az ellenségeskedés, ha helyreállnak a kapcsolatok, ha minden rossz helyett a békesség és a szeretet lesz az úr? Ha az utóbbi mellett döntesz, tudnod kell két dolgot is.

Először is, ez nem megy áldozathozatal nélkül és a megbántottnak kell meghoznia ezt az áldozatot. Neki kell megbocsátania, neki kell elengednie a haragot. És igen, akár anélkül is, hogy a másik kérne rá. Másodszor tudd, hogy ebben Isten előttünk jár. Ő volt az, aki már akkor megbékélt velünk, mikor még nem is kértük. Ő az, aki akkor felajánlotta a megbocsátást, amikor annak ellenére, hogy mi hibáztunk, mégis mi haragudtunk Őrá. Sőt, Jézus Krisztusban, az Ő halálában még azt is elrendezte, hogy ne kelljen megfizetnünk hibáinkért, hanem békességben élhessünk Vele és egymással.
Amikor lemondasz a bosszúról, amikor megbocsátasz, az Ő példáját követed. Ebben van az igazi szeretet.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Jabéc imája

Szerző: -
Kép
Jabéc segítségül hívta Izráel Istenét, és ezt mondta: Bárcsak nagyon megáldanál engem, és kiszélesítenéd határomat, velem lennél, és megoltalmaznál a bajtól, hogy ne érjen fájdalom! És megadta neki Isten, amit kért. Krónikák első könyve 4:10 Bárcsak nagyon megáldanál engem és sokkal többet adnál nekem, mint amit kérni merek tőled!  Bárcsak nagyon megáldanál engem anyagi javakkal úgy, hogy soha ne kelljen aggódnom a pénz miatt, és olyan életkörülmények között élhessek, amilyet csak elképzelek magamnak! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan egészséggel, hogy soha ne kelljen orvoshoz járnom, gyógyszert szednem, de még csak szemüveget sem hordanom! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan hosszú élettel, hogy még ükunokáimat is lássam felnőni! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan békével és biztonsággal, hogy minden napomat a lehető legnagyobb nyugalomban élvezhessem! Bárcsak nagyon megáldanál engem olyan sok családtaggal és baráttal, hogy soha többé ne kelljen egyedül éreznem magam! Bár...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk