Amikor nehéz hinni
Keresztelő János várta a Messiást, amióta élt, várta, hogy
Isten megígért Felkentje eljöjjön, és megváltsa népét, hogy a kizsákmányolás és
rabság helyébe jog, igazság és szabadság lépjen. De most nem lát mást maga
körül, mint rideg falakat, nem hall mást, csak láncai csörgését és saját
gondolatait.
Tévedett? Pedig minden sejtjével érezte, hogy Ő az. Ő az
Isten Báránya. Meddig vár még? Mikor fog végre nyíltan fellépni? Kétségek közt
györtődve küldte el tanítványait Jézushoz az őt feszítő kérdéssel, mert annyi
Messiás volt már eddig, és annyi ember áldozta életét a reményért.
Jézus pedig nem késlekedett a válasszal. Ugyanaz a szelíd
hang volt ez, mint ami szólt Illéshez a hegyen a földrengés, tűz- és szélvihar
után. Mondjátok meg Jánosnak, hogy itt van Isten köztetek!
Vannak időszakok, amikor nagyon nehéz hinni a Mindenhatóban,
jóságos gondviselésében, gyógyításában, védelmében. Abban, hogy kezében tartja
a világunkat. Mindannyiunkban vannak kínzó miértek, amikre nincsen válasz, de
annál inkább szeretnénk feloldani őket.
Jézus ma feléd is ugyanazzal a szeretettel fordul, mint
Keresztelő János felé, Kedves Olvasó!
Üzeni neked: Én vagyok. Én még mindig vagyok, és cselekszem
a te életedben is. Gondot viselek rólad, és nem maradok el mellőled. A látszat
sokszor mást mutat, de hidd el, itt vagyok, akkor is, ha a dolgok másként
történnek, mint ahogy azt szeretnéd. Lásd meg, az én kezem nem lett rövidebb a
bibliai idők óta. Nem ülök tétlenül, nézve, ahogy forog ez a nyomorult világ
keserű levében. Lásd meg, történnek csodák. Betegek gyógyulnak meg,
reménytelenek kapnak új erőre, országom épül a szegények szívében, azokéban,
akik felismerték, hogy szükségük van Rám.
Jöjj hát, és kövess engem!
