Biztonságban Isten oldalán
Amikor
gyermek voltam, rengeteget fociztunk hétvégéken és szünidőkben. Mindig
igyekeztünk a legjobban játszó, általában nagyobb gyerekeket megnyerni a
csapatunk számára, mert akkor - legalábbis így gondoltuk - biztos volt a
győzelem. Ha velünk voltak a legjobbak, akkor könnyedén, jókedvűen játszottunk,
mert tudtuk, hogy mi nyerjük meg a meccset.
Az élet
sokkal összetettebb és fontosabb, mint egy focimeccs (na nem biztos, hogy mindenki
egyetért azzal, hogy sokkal fontosabb…), de abban hasonlít a kettő egymáshoz, hogy
az életben is, ha velünk van a legjobb, akkor biztos a győzelmünk. Ha Isten
oldalán állunk, akkor biztonságban vagyunk. „Ha Isten velünk, ki lehet
ellenünk?” Erről biztosít minket Pál apostol.
Ez így
szépen hangzik, de mi van akkor azokkal, akiket éppen a Krisztusba vetett hitük
miatt üldöztek, börtönöztek be, öltek meg? Vagy mi van azokkal, akiket hitük,
erkölcsösségük miatt közösítettek ki, bocsátottak el munkahelyükről, vagy
vették el a vagyonukat? Istenben hívőket ugyanúgy utolérnek súlyos betegségek,
ugyanúgy történik velük baleset, a családjukban tragédiák, elveszítik a
megélhetésüket, és így tovább. Hol van ilyenkor Isten, és miért nem védi meg
őket?
Ha
elolvassuk, hogy miről ír az apostol akkor, amikor ezt a meggyőződését
megfogalmazza, hogy „Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?”, akkor azt látjuk,
hogy előtte a lelki fejlődésről ír, utána pedig a hívőket vádolókról
(hangsúlyosan a Vádolóról, aki a vesztünket akarja). Tehát az ígéret arra
vonatkozik, hogy bármi is történik velünk, ha Isten oldalán állunk, akkor
biztos a lelki fejlődésünk, mert ha Isten kiválasztott, akkor elrendelte, hogy
Fiához hasonlókká váljunk, elhívott, megigazított és megdicsőített minket. Emellett
azt ígéri Isten, hogy a vádakkal szemben védve leszünk, amikor az örök életünk
lesz a tét, az igaz vádakkal szemben is, mert Krisztus lefizette bűneink
büntetését.
Emiatt, ha
Isten velünk (és mi Istennel), akkor mindegy, hogy ki van ellenünk, mert az ő
oldalán biztonságban vagyunk.
