Az Isten templomában
Zsidókhoz írt levél 10. fejezet 22. verse
A templom volt a legszentebb hely egész Jeruzsálemben. Ez az épület volt Isten lakhelye, legbensőbb helyisége a Szentek szentje pedig Isten lábának zsámolya. Ide nem léphetett be akárki, mindezt szigorú szabályok írták elő. Meg volt a lehetősége mindenkinek, hogy a Teremtő elé járuljon, de meg volt szabva meddig mehettek be a pogányok, meddig a nők és meddig a férfiak és azon túl a papi szolgák, a léviták és a végén a papok, valamint legvégül a főpap. A törvények azt is előírták, hogy mikor szabad azt megtenniük és milyen feltételeknek kell előbb megfelelniük. Így hát nem volt egyszerű az Isten elé járulni, kérni tőle valamit. Minden törvény a rendet szolgálta és a rend, a jelképek mind-mind tanították szimbólumaikon keresztül a népet istenfélelemre. A sok előírás azonban egyre inkább eltávolította az egyszerű embereket a hittől. A vallási vezetők szigorúsága miatt egyre távolabb érezték magukat az őket szerető Magasságostól. Joggal érezhették többen is, hogy az, akitől a segítséget várnák felhőkbe burkolódzott előlük.
De azzal, hogy Jézus itt járt a földön és feláldozta magát az emberiségért minden megváltozott. A levél, amit ma olvasunk arról tudósít bennünket, hogy az embereket ilyen módon kötő előírások megszűntek. A kereszt után mindenki Isten elé járulhat (19-20. vers), mert maga, Isten Fia lett a főpapunk (21. vers) és ezért jogunk van közvetlen kapcsolatba kerülni Istennel rajta keresztül.
Ma is sok olyan dolog létezik, ami távol tarthatja az embert Isten közelségétől. Szolgái, a papok, ma is követhetnek el olyan hibákat, amik miatt úgy döntünk, nem keressük Őt. De ne feledjük, ők is emberek, és ma már nem az a feladatuk, mint régen. Bár segíthetnek bennünket a vallás a hit útján, de mégsem közbenjárók abban az értelemben, hogy nélkülük ne kereshetnénk közvetlenül Megváltónkat. Feladatuk, hogy bemutassák minden ember számára Krisztus szeretetét, de nem állhatnak Isten és népe közé, hiszen a kapcsolatot kel elősegíteniük. Jézus Urunk azért jött ebbe a világba, hogy mindenki, bármilyen bűnös legyen is, hozzá mehessen. És itt van a második nagy akadály legyőzésének kulcsa. Mert mások hibája után saját gyarlóságaink azok, amik megakadályoznak bennünket abban, hogy merjünk közeledni Istenhez. Legyünk bármilyen rosszak is, tudnunk kell, hogy Jézus áldozata mindenkit képes megtisztítani és szabaddá tenni ahhoz, hogy kapcsolatba kerülhessen az Atyával. Nincs olyan bűn, nincs olyan hiba, ami arra kötelezzen bárkit, hogy Isten nélkül maradjon!
Vannak, akik azt gondolják, nekik még Isten sem képes megbocsátani és ezért önmaguknak sem bocsátanak meg, de tévednek. Mi joggal bízhatunk abba, hogy Isten elé járulhatunk bűnbánattal, mert maga az Úr fizette meg ennek árát és ha kérjük, Isten valóban megbocsát.
Arra szeretnélek ezért ma emlékeztetni téged kedves olvasó, hogy nincs semmilyen okod az Isten elől való elzárkózásra, a Tőle való távolmaradásra. Hisz pont azért olvasod ezeket a sorokat is, hogy közelebb kerülj. Nyugodt lehetsz, Jézus Krisztus mindent megtett már azért, hogy téged is meghallgasson az Isten. Csak kérned kell, és meglesz. Csak keresned kell, és megtalálod Őt.
