Megéri?
Megéri vállalni a becsületesség “bolondságát”, azt hogy önként, a lelkiismeretünkre hallgatva lemondunk olyan előnyökről, amelyeket elérhetnénk ügyeskedéssel, csalással? Érdemes vállalni, hogy inkább mi szenvedjünk kárt, minthogy mi okozzunk kárt (vö. 1Korinthus 6:7)?
Nem csak azt érdemes feltenni kérdésként, hogy mit nyerek akkor, amikor a másikat megrövidítem, hanem azt is, hogy mit veszítek? Milyen terheket veszek magamra, amikor lemondok a jó lelkiismeret békéjéről és öröméről?
Dávid élettapasztalata arra ösztönöz, hogy válasszuk a lelkiismereti béke útját, az “igazak” útját, még akkor is, ha ez néha a nehezebb út. Nem csak azért, mert jobb lelki békével élni az életet, mint keserű haraggal és félelemmel, hanem azért is, mert sok hívő ember életének a tapasztalata az, hogy Isten “szemmel tartja az őt félőket” (Zsoltár 33.18), és gondot visel a hozzá ragaszkodókról.
Te melyik úton jársz?
Legyen áldott a napod!
