Értékes vagy!
Úgy gondolom, kevesen vagyunk azok, akik első olvasásra ne értenének egyet a mai igeverssel a Példabeszédek könyvéből. Elméletben tudjuk, hogy jó embernek lenni jobb és erkölcsösebb, mint gazdagnak lenni. Nem mintha bármi gond lenne azzal, ha valaki tehetős, egyszerűen csak arról van szó, hogy a gazdagságot nem lehet jóságunk, erkölcsösségünk, értékünk mércéjévé tenni.
Ennek az elméletét egy bizonyos szintig társadalmunk is megtanítja nekünk, másrészt viszont a gyakorlat, az életstílusunk mind-mind abba az irányba visznek, hogy igenis számít miből mennyink van. Az alapján értékeljük magunkat másoknál jobbra vagy rosszabbra, amit birtokolunk. Gyakran mondjuk, hogy ennek oka az, hogy világunkban minden a pénz, a vagyon körül forog, de ez csak az érme egyik oldala.
A másik oldal az, hogy nem tartjuk magunkat elég értékesnek. Inkább még többet dolgozunk, megpróbálunk még több pénzt keresni, még több kézzelfogható dolgot összegyűjteni, csak ne kelljen szembenéznünk saját magunkkal. Pedig ha megtennénk, és lenne benne gyakorlatunk, akkor látnánk, hogy hiányosságaink, hibáink, függőségeink, mulasztásaink jelentéktelenek és elhanyagolhatóak azokhoz a csodálatos értékeinkhez képest, amelyekkel meg vagyunk ajándékozva. És ez alól egyikünk sem kivétel.
Ezt azért tudhatjuk ilyen biztosan, mert Isten teremtett minket, és ő értékesnek tart mindannyiunkat. Nem akkor, ha sok vagyont, gazdagságot gyűjtünk, hiszen Istennek nincs szüksége rá; nem akkor, ha mindig helyesen viselkedünk, és soha nem hibázunk, hiszen Isten ezekkel együtt is Isten marad. Azok a dolgok tesznek minket értékessé, amivel Isten mindannyiunkat teremtett, kit ilyenné, kit olyanná. Nekünk csak meg kell látnunk önmagunkat az ő szemének tükrében.
