Bölcsesség Istentől
Jakab apostol levele 1. rész 5. vers
Nem egyszerűen arról van itt szó, hogy miként válhatunk értelmes, okos emberekké. Még csak nem is arról, hogyan tehetünk szert olyan alkalmazott tudásra, ami eligazít az élet nagy dolgaiban. Hanem arról, hogy hívő keresztény emberként megértjük-e a kísértéseink hasznát.
Mindenkinek vannak kísértései, olyan helyzetei, amikor valaki, vagy valami, esetleg saját vágyai is rossz irányba szeretnék terelni őt. Olyan irányba, ami eltéríti őt attól a céltól, amit el szeretne érni. Jakab ebben segít ma reggel bennünket.
Először is elmondja, hogy az a bölcsesség, ha a kísértést örömnek tartjuk.
Bár minden elterelés időhúzás és bosszantó, sőt, ha engedünk neki, akkor sok bajt is csinál, mégis lényeges és megengedett az életünkben. Ha Isten nem akarta volna, nem lennének. De megengedte, és mivel Őt már jól ismerjük, hogy Jó és szeretetteljes hozzánk, biztosra vehetjük, hogy a bennünket ért kísértésnek oka van. Láthatjuk például saját emberségünket és az ide tartozó korlátainkat. Hiszen ott vagyunk esendőek, sebezhetőek, ahol nem elég erős a páncélunk, ahol még gyenge a védekező technikánk. Ezért a kísértés egyfajta tükör, ami segít bennünket a jövőre nézve, mert meglátjuk benne önmagunkat úgy, amilyenek vagyunk és nem úgy, ahogy szeretnénk. A valósággal való szembesülés pedig mindig előre visz.
Másodszor a bölcsesség az, hogy meglátjuk, a próbák szükségesek a fejlődésedhez.
Semmi sem, ami fontos és értékes, nem elérhető komoly erőfeszítések nélkül. Bármi, amihez kezdtünk eddig, időt és energiát igényelt. Legyen szó sportról, tanulásról, lelki céljaink eléréséről, meg kell küzdenünk érte. A fejlődés mindig fokozatos terhelés eredménye. A mi Urunk nagyon bölcs tanár, jól tudja ezt. Fel is adja a leckét újra és újra, és van, hogy ugyanazt. Azért teszi, hogy tanuljunk belőle és fejlődjünk. Ha életünk bármely területén gyengék, kísérthetőek vagyunk, Isten megengedi a próbát az életünkben, de csupán az erőnk mértéke szerint. (Sohasem enged feljebb kísérteni, mintsem elhordozhatnánk.) Ha kiálljuk a próbát az első szinten, jön a következő, magasabb szint. És így tovább, amíg el nem jutunk a megfelelő képesség birtokába. Mivel Isten ismeri az életpályánkat, ő tervezi meg az utat is, amin haladni tudunk. Mindig bízhatunk benne.
És végül a bölcsesség az, hogy megértsd ne a teher elkerülésére, hanem kitartásra van szükséged, mert ez eredményezi, hogy tökéletes légy a a tetteidben.
Hívő keresztényként úgy szeretnénk méltókká válni Urunkhoz. Úgy szeretnénk teljesen hitelesek lenni. Ehhez leginkabb kitartásra van szükségünk. Ahogy láthattuk is, Isten tervez, megengedi a próbákat, mert látja hiányosságainkat. Tudja a célt, ahová el kell jutnunk, így az általa adott útvonal a legjobb, csak bízzunk benne. A mi részünk, hogy menjünk végig a pályán! Könnyű lesz-e? Dehogy! Lesz, hogy elbukunk? Igen, természetesen. De egy a lényeg: maradj kitartó! Légy eltökélt az Ő követésében és meg lesz az eredménye.
