Haver, vagy barát?
Példabeszédek
17:17
Sok évvel
ezelőtt beszélgettem egy tíz év körüli fiúval. Többször említett egy másik
fiút, ezért megkérdeztem tőle, hogy ő a barátja? Azt válaszolta, hogy „Hát nem,
ő inkább olyan haver”. „És mi a különbség a haver és a barát között?” -
kérdeztem. „A haverokkal jól el lehet szórakozni meg hülyéskedni, de a baráttal
meg lehet beszélni mindent, és lehet rá számítani.”
Ha így
gondolunk bibliai történetekre, akkor például azok a „barátok”, akikkel a
tékozló fiú elszórta a pénzét, csak haverok voltak, mert amint elfogyott a
pénz, ők is elfogytak (bár a példázatban Jézus nem említ társakat, de
kicsapongani ritkán szoktak az emberek magukban). A másik véglet talán Dávid és
Jonatán barátsága volt, amikor az életveszélyt is vállalták egymásért.
Ha egy
kicsit közelebb jövünk magunkhoz: az apostolok vajon barátokként, vagy
haverokként viszonyultak Krisztushoz? Hát... a bajban elhagyták, nem? De csak
először! Miután betöltötte őket a Szentlélek, az életüket is készek voltak
odaadni érte. Jézus szeretete, irántuk tanúsított bizalma, megbocsátása
megváltoztatta őket, és a bajban, az üldözésben képesekké váltak arra, hogy megtegyék
érte azt, amit csak a legjobb barátok tesznek meg egymásért.
Nekünk is
sok barátunk lehet (pontosabban: sok emberrel kijöhetünk jól), de a bajban látszik
csak meg, hogy ki az igazi barát, ki az, akire mindig lehet számítani. A nehéz
időkben vele még szorosabbá válik a kapcsolat: mintha a testvérünk lenne.
Jézus
egyszer ezt mondta:
“Többé nem
mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket
azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól,
tudtul adtam nektek.” (János 15:15)
Krisztus felajánlja a barátságát, vagyis mindent megbeszélhetünk vele,
mindig számíthatunk rá, kitart mellettünk a bajban is - sőt, ilyenkor
érezzük őt magunkhoz a legközelebb.
Jézus a
barátjának tekint téged. Te is a barátodnak tartod őt?
