Vigyázzunk a gyermekeinkre!
Voltatok már úgy, hogy nagyon vártatok valakit és már látni is véltétek, hogy jön, de nem jött még? Az érzéseink meg tudnak csalni ilyenkor.
Mint amikor a kisgyermekek várják édesanyjukat és a vonat vagy a busz nehezen akar megérkezni a pályaudvarra. Alig tudják magukat türtőztetni: Mikor jön már? - kérdik türelmetlenül. Aztán valaki megjelenik hasonló ruhában és már szaladnak is hozzá. Szólsz nekik, hogy ne menjenek, de a csalódás már elkerülhetetlen. Amikor felnéznek a meglepett felnőttre, nem a jól ismert, szerető arcot látják, hanem valaki másét. Hallottam egy esetről, amikor a gyermek fel sem nézett, csak megfogta a felnőtt kezét, az meg már vitte is, ki tudja hová, ki tudja mi történt vele, milyen bajba került. Bizony hallani szörnyűségeket...
Jézus jól tudta, hogy fájdalmat okoz tanítványainak az elválás és azt is, hogy egyedül visszajövetelének ígérete tartja majd bennük a lelket. Azt is tudta, hogy csak egy kevés idő, csak néhány generáció és követői komoly befolyásra tesznek szert a társadalomban ami azzal is jár, hogy lesznek olyanok, akik megpróbálnak visszaélni ezzel. Nincs szomorúbb, ijesztőbb, fájdalmasabb annál, mint amikor valaki visszaél a vallásos hitünkkel. Amikor valakit báránynak, pásztornak gondolunk, de közben kiderül róla, hogy farkas.
A fiaim még kis srácok voltak, egy kisvárosban éltünk. Volt ott egy egyedülálló anyuka, akivel a feleségem összebarátkozott, így a gyerekek is a fiával. Jóképű kölyök volt, vidám, kedves. Évek teltek el, elsodort minket egymástól az élet, de egyszer csak találkoztunk. Szomorú volt, nagyon. Elmésélte mekkorát csalódott a vallásban. A fiát egy egyházi iskolába íratta, ahol a pap megrontotta őt és nem lett semmi következménye. Igaz, ő sem próbált tenni valamit, a fia sem, mi sem tudtunk tenni semmit akaratuk ellenére. Nem akartak lépni, szégyellték. Egy idő után a beszélgetés is elmaradt, a találkozás is.
Belegondoltunk már abba, hogy ennek az evangéliumi szövegnek, nem csak apokaliptikus beteljesedése lehet? Hogy ez nem csak arról szól, hogy túl sok vallás létezik és aki nem ismeri a Bibliát, bajba kerülhet miattuk? Modern korunk legnagyobb szörnyűsége, hogy vannak álkrisztusok, akik visszaélnek a gyermekek hitével, szeretetével és ez gyalázat! Napjainkban Németországban 1670, Ausztráliában 1880, Lengyelországban 382 tiszteletest, lelkészt, papot találtak, aki gyermekeket bántalmazott. Magyarországon sajnos azóta sem készült felmérés. Ez a téma még ma is tabu. Az érintettek is nehezen szólalnak meg. Az áldozathibáztatás, az egyházak tagadása, a bűnösök mentegetése még most is általános reakció. Nem akarjuk elhinni egy megbízható, szent emberről, hogy mégis...
Ne gondoljuk, hogy bármely egyház lehet kivétel ez alól, a sajátomat is beleértve! Mindannyiunknak figyelnünk kell! Meg kell értenünk a jeleket! Ha egy gyermek viselkedése megváltozik, ha szótlanabb, zárkózottabb lesz, pedig eddig olyan vidám és nyílt volt, biztosan van valami gond. Ha egyszer csak alvászavarral kezd el küzdeni, étvágytalan lesz, vagy hirtelen hangulatváltozások gyötrik. No, nem kell rögtön a legrosszabbra gondolni, de kérdezzünk! Törekedjünk a legjobb gyermek-szülő kapcsolatra! Az is lehet jel, ha titkolózik, ha elhallgat valamit. Ha kerüli a szüleit, pedig korábban jó kapcsolatban voltak. Szociális jele lehet a teljesítmény romlása, az elszigetelődés, a visszahúzódás ok nélkül. Sajnos komoly fizikai sérülések is megjelenhetnek a gyermek testén, intim helyeken. Ha ilyet tapasztalunk azonnal jeleznünk kell a megfelelő hivatalos személyek felé a gyermeknek pedig és a családnak is szakember segítségére lesz szüksége.
A hit útja nem azt jelenti, hogy mindent kételkedés nélkül fogadunk, hogy mindenkiben ok nélkül, próba nélkül megbízunk. Jézus arra tanít minket, hogy a hamis Krisztusok, a hamis próféták megismerhetőek "gyümölcseikről". Egy őszinte, bizalmi kapcsolat kiépítéséhez az egyházban és a gyülekezetben is megfelelő idő kell! Csak akkor higgyetek, ha megtapasztaltátok, hogy megbízható!
