Istenre várni...
Várva vártam az Urat, és ő lehajolt hozzám, meghallotta
kiáltásomat. Kiemelt a pusztulás verméből, a sárból és az iszapból. Sziklára
állította lábamat, biztossá tette lépteimet.
Voltál már nehéz helyzetben? Türelmet, kitartást és józan
észt próbára tévő helyzetben? Görnyedtél már össze a fájdalomtól és a
kétségbeeséstől, mert nem láttad a kiutat? Érezted már azt, hogy inkább
feladod, mert már nem bírod tovább? Ha igen, akkor ez a zsoltár most neked szól!
Várni Istenre, hogy tegyen valamit az életünkben, sokszor
nagyon nehéz. Nem látjuk a miérteket, nem látjuk a teljes képet, csak egy
villanást, ami egy örökkévalóságnak tűnik. Újra és újra lepörgetjük a
gondolatainkban az összes hibát, elvétett pillanatot, rossz gondolatot és
hibáztatjuk magunkat, hogy biztos azért történik mindez, mert ott és akkor úgy
döntöttem, ahogy. „Talán ma minden más lenne, ha ott és akkor….” – ismerős mondat,
igaz? De Isten és az élet nem így működik.
Először is tisztázzuk le: problémáinkat és a fejfájást okozó
helyzeteinket nem Isten generálja. Ha azt gondolod, hogy ő szabadította rád a
sok bajt, akkor állj meg egy percre és gondold végig, hogy miért szabadítana
rád bajt, ha annyira szeret, hogy érted adta a Fiát? A baj az jön magától, némi
ördögi segítséggel. A bajok megoldásában viszont már aktívan jelen van Isten és
a zsoltáros egy ilyen helyzetet ír le, jelezvén, hogy a legmélyebb pontról is
fel tud Isten emelni.
Lehet, hogy most nyakig benne vagy egy kilátástalan
helyzetben és azt érzed, nem tudsz biztos talajon állni, mert bárhova is
mozdulnál, azonnal elsüllyednél. Maradj veszteg. Isten ma azt kéri tőled, hogy
maradj veszteg és enged meg neki, hogy kiszabadítson. Akkor fog lépni, amikor
várod? Nem. Gyors lesz és azonnal válaszol a jajveszékelésedre? Nem biztos. Ami
viszont biztos, hogy ki fog emelni abból a helyzetből, amivel jelenleg épp
küzdesz és sziklaszilárd talajra fog állítani. Csodát fog tenni az életedben,
csak légy türelmes.
Áldott napot!