Okkal vagy ok nélkül
Jób könyve a teológusok szerint a legrégebbi könyv a Bibliában és feltetően Mózes írta. Az az egyik érdekessége, hogy Jób származását tekintve nem volt zsidó.
Ahogy látod kedves olvasó, feltűnnek a Bibliából olyan emberek, akik vérszerint nem tartoztak Isten népéhez; mégis őszinte egyisten hívők voltak.
Melkisédek, aki papkirály volt és Ábrahám (a zsidó nép ősatyja) tizedet fizetett neki. Jetró, aki midiánita főpap volt, népe vezetője és Mózes apósa.
És itt van Jób. A könyv egy érdekes beszélgetéssel kezdődik Isten és Sátán között. Sátán azt mondja Istennek, hogy végül elvégezte dolgát, mert sikerült a földön úgy elterjeszteni a bűnt, hogy egy ember sincs, aki ne vétkezne (2Krón. 6:36; Préd. 7:20; Róm. 3:10). És ekkor mutat Isten Jóbra.
Sátán erre azt mondja Istennek, hogy „okkal”, és Jób egész könyvén végig vonul ez a gondolat. Okkal, vagy más szóval számításból tiszteli, szereti Jób Istent; mert Isten megáldja. Aztán Jób elveszti mindenét: vagyonát, gyermekeit és végül az egészségét is. Jön a három barát, akik úgy vélik, hogy ők Isten védő ügyvédéi és azt akarják kimondatni Jóbbal, hogy „okkal” van ez a nagy szenvedés.
Bölcs tanárom azt mondta, hogy „Akinek nem inge, ne vegye magára; de nem baj, ha felpróbálja.”
A Biblia egészét nézve elmondhatjuk, hogy nem minden szenvedés van okkal. De még ha nincs is mindig ok okozati összefüggés; akkor is, ha „a mindenható lesz a te nemesérced…” (Jób 22:25); és még ha nem is te vagy a szenvedés közvetlen oka; állíts fel egy szabályt: „Isten jó, Isten szeret!”. Még akkor is, ha nem tudunk mindenre választ adni.
Ha a szenvedés viharába kerülsz; bízz abban, hogy Isten veled van a viharban.
(Soós Róbert)
