Isten jelenléte
Amikor kicsi voltam roppant mód piszkálta a fantáziámat az,
hogy hogyan néz ki az Úr Jézus. Természetesen erősen befolyásoló tényező volt
az, hogy mások milyennek mondták, mit tartott róla a kultúra vagy épp a
művészet, hiszen oly’ sokan próbálták ábrázolni és arcot adni neki. Természetesen
ma már tudom, hogy minden emberi próbálkozás hiábavaló, hiszen nem tudhatjuk,
hogy hogyan nézett ki valójában, de kinézet ide vagy oda, azért felnőttként is
ábrándozok arról, hogy vajon milyen lenne, ha most besétálna az ajtón.
Nos, az ajtón sajnos nem fog besétálni, legalábbis nem most,
az azonban biztos, hogy ha szívünkben és gondolatainkban akár egyedül, akár
másokkal együtt keressük az Ő társaságát, akkor Ő nem fogja megvonni tőlünk
jelenlétét. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy oké, nem vonja meg, de ha nem várható,
hogy besétál az ajtón, akkor mégis hogyan lesz jelen?
Jézus jelenléte a földi világunkban az egyik legnagyobb
rejtély és misztikum. Úgy van itt, hogy nem látjuk és úgy van jelen, hogy csak
a hatását érezzük. Olyan ez, akár egy finom sütemény. Kint pihen a konyhapulton,
de az illatát érezzük bent a szobában és rögtön harapnánk belőle, annyira
megkívánjuk.
Jézus köztünk van, ez bizonyos. Hogyan? Hiszem és tudom azt,
hogy amikor másokkal vagy egyedül keresem Isten közelségét, olvasom a Bibliát
vagy épp csak ülök csendben és figyelem az életet, akkor az a nyugalom, ami
akkor, abban a percben körülvesz, az maga Isten. Ő adja azt a nyugalmat, azt a
békét, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Ő adja azt, hogy másokkal közösségben
lehetünk és egymást építhetjük. Isten jelenléte teszi lehetővé azt, hogy
másokkal összefogva megerősödhetünk. Ha Ő nem lenne ott, üres lenne minden.
Akárcsak az élet.
Áldott napot!
