Velünk az Isten!
A várakozás véget ért: a vendég megérkezett, a fájdalom véget ért, az ünnep megkezdődött, a háború helyét béke vette át, a gyermek megszületett. Adventus Domini – az Úr érkezése.
És miután megérkezett, nem sietett tovább. Nem csak egy teára vagy kávéra állt meg, hanem – ahogy János evangéliuma írja – “közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét”. (János evangéliuma 1:14) Ember még soha nem látta Istent, de akkor, ott, egy teljesen jellegtelen betlehemi jászolban bárki csodájára járhatott, mert teljes valójában közénk költözött.
Nevet is kapott – olyan nevet, amit férfiak tucatjai viseltek vele egy időben, de egyikre sem illett úgy, mint rá: Jézus. Isten a szabadító – de talán egy vessző dukálna az első szó után, hiszen ő nem más, mint Isten, a szabadító. Mikor megjelent, részt vállalt velünk, kifejezte felénk együttérzését és szeretetét, így már nem csak felettünk van, esetleg köztünk jár az Isten – itt van, velünk.
Így hát mikor karácsony napján a gyermek születésére emlékezünk, jusson eszünkbe, hogy ez a gyermek nem hagyott el bennünket 2000 évvel ezelőtt. Az Isten emberré lett és itt maradt velünk – és megszületik minden évben a mi szívünkben, újra.
Áldott, békés, örömmel teli karácsonyt kívánunk!
