Karácsony után
Még nem hevertük ki az adventi hetek nagy rohanását, a családi együttléteket, a töltött káposztát, a bejglit. Az ajándékok még mindig újak, de a karácsony elmúlt. Még néhány nap év végéig, és visszatérünk a szürke hétköznapokba.
De mi történik utána?
A karácsony és az egész év végi ünnepkör nagyon hasonlít arra az időszakra, amikor Jézus itt járt a földön. Születésének idején, és később, felnőttkorában, amíg szolgálatát végezte, minden olyan különleges volt. Az emberek érezték, hogy valami van a levegőben, nagy változás fog történni, majd megtörtént a nagy fordulatok sora: Jézus meghalt; de harmadnap feltámadt; de végül a mennybe ment, és hátrahagyta tanítványait, követőit, mindannyiunkat.
És ahogyan mi is minden újévvel, az első keresztények is hamar visszatértek a szürke hétköznapokba. Pedig ennek nem kellett és nem kell így lennie. A mai ige Ézsaiás próféta könyvének azt a szakaszát idézi, amit Jézus Krisztus felolvasott a helyi názáreti zsinagógában, első fellépésekor. Ezt a szakaszt egyfajta küldetésnyilatkozatként kezelte, és ehhez tartotta is magát, így élte egész életét.
Ezt a küldetésnyilatkozatot azonban nem sajátította ki magának, hanem átadta tanítványainak, követőinek. Nekik ajándékozta a Szentlelket is, hogy ha ő már nem lesz a közvetlen közelükben, legyen kitől erőt meríteniük, és folytathassák, beteljesítsék Mesterük küldetését.
A két karácsony közötti időszak nem arról szól, hogy mindent elfelejtünk, amit az advent során a szeretetről, az egymás iránti könyörületről és elfogadásról tanultunk, hanem arról, hogy feltöltekezzünk a Krisztus által ígért Szentlélekkel, és még nagyobb dolgokat tegyünk egymásért, amiket akár maga Jézus tett itt a földi élete során.
Merítsünk hát erőt azokból a csodákból, amelyeket az elmúlt néhány hét során éltünk meg, és készüljünk fel mi is Krisztus küldetésének betöltésére a következő évben!
