Ki a főszereplője az életednek?
Máté evangéliuma 1. fejezet 16. verse
A karácsonyi ünnep főszereplője Jézus, a Krisztus. Ebben az ünnepben rá, az ő születésére emlékezünk és arra, hogy mit jelentett a mi világunknak, hogy Isten Fia a földre jött a mi megváltásunkért. A mai reggeli gondolatban viszont az édesapjáról, Józsefről szeretnék veletek együtt gondolkodni és arról, ki is a főszereplője az életünknek.
Józsefről nem sokat tudunk, inkább csak elképzeléseink vannak, azok is részben különbözőek. Tudjuk, hogy Dávid király leszármazottja, hisz ezért kellett visszatérnie Betlehembe az összeíráskor. Így vált valóra a régi, Mikeási prófécia, hogy ott kellett megszületnie az új királynak. Míg a középkorban nagyon fontos volt a királyi leszármazás a trónutódlás miatt, József életében nem így volt. Nem számolgatta, hogy mennyire van közel az uralkodáshoz, egyszerű ácsként élte az életét. Fölösleges is lett volna, hiszen régóta idegen dinasztia bitorolta a hatalmat Júdea földjén Rómának köszönhetően. De azért, mint minden hithű ember szívében, neki is ott élt a vágy arra, hogy lássa eljönni a Messiás királyt, de álmában sem gondolta, hogy ő lesz az apja. Azt is tudjuk róla, rendkívül engedelmes és szelíd ember volt. Már az is nagy dolognak számított, hogy amikor jegyeséről Máriáról kiderült, hogy mástól vár gyermeket egyáltalán nem akart rajta bosszút állni. Nem a sértett férfiúságára hallgatott, nem tekintette magát áldozatnak, nem sajnáltatta magát, hanem még azelőtt, hogy az angyal meglátogatta volna, úgy döntött, kegyelmet gyakorol. Váló levelet írt jövendőbeliének, hogy biztonságban visszatérhessen a szülei házába és felnevelhesse gyermekét. Aztán az angyali figyelmeztetés után teljes szívvel és örömmel vált gondoskodó apává. Önmagát, saját érdekeit teljesen háttérben tartva határozottan vette magára az egész család terhét. Feleségének, születendő fiának maximálisan megadta a tiszteletet, nem érintette Máriát, míg Jézus a világra nem jött. Hajlandó volt külföldön élni egészen addig, míg biztonságban nem tudta szeretteit. Hogy mikor halt meg, nem tudjuk. Az Úr 12 éves kora után már nem kapunk feljegyzést róla, hogy mi lett vele. De mindig is példakép lesz a számunkra József, aki igazi édesapa volt.
Azt gondolom, a legmeghatározóbb pont minden férfinak az életében az, amikor apává válik. A gyermekkor rólunk szól, a tini korban egyre fontosabb lesz a saját életünk, az életpálya, amin el szeretnénk indulni és a saját boldogságunk a megfelelő társ mellett. De amikor apa leszel, minden megváltozik, mert első helyre kerül a gyermeked. A róla való gondoskodás, az ő felnevelése, az ő boldogsága. Egyszer csak imáid középpontjába is ő kerül, többet emlegeted őt Isten előtt, mint magadat. És ez így is van rendjén, hisz a családunk jövője megegyezik gyermekeink, unokáink jövőjével. Ezért természetes, hogy ma este is ők kerülnek a középpontba. Ők kapják a legtöbb ajándékot, nekik jut a legtöbb szeretet, mert Ők életünk főszereplői.
József számára Jézus lett élete főszereplője, de nem csak azért, mert apa lett. Hanem azért is, mert Ő több volt egy egyszerű gyermeknél. Benne valóra vált az egész ország jövője és mi tudjuk, hogy azon túl minden ember jövője is. Gyermekeink, unokáink jövője, sorsa, boldogsága, családunk reménye is Őrajta áll. Ezért arra kérlek benneteket, hogy ma reggel gondoljatok Józsefre és Istenre is a családotok mellett! Mert bár Jézus gyermekként jött ebbe a világba, de felnőve mindannyiunkért magára vette a felelősséget, hogy te is, én is, mi is megtapasztalhassuk a mi mennyei Atyánk mindent felül múló, gondoskodó szeretetét. Boldog ünnepeket kívánok nektek szeretettel!
