„Minek ment oda”
A mai áhítat szövege felnőtt tartalom. Kérlek, ennek tudatában
olvasd tovább!
Egy 2024-es felmérés szerint a 18-74 év közötti magyar nők
49,1%-a ellen követtek el valaha fizikai erőszakot, ezzel való fenyegetést
és/vagy szexuális erőszakot, és 41%-uk ellen követtek el munkahelyi szexuális
zaklatást. (A felmérésről bővebben itt olvashatsz.)
A fenti ige egy idézet Dávid egyik zsoltárából, ami a felirat
szerint abban az időben született, „mikor nála járt Nátán próféta, mert bement
Dávid Betsabéhoz.” Háborúban állt az ország, de a király Jeruzsálemben maradt.
A hadvezére vezette a sereget, épp az ammóniak egyik városát ostromolták. Dávid,
talán egy hosszúra nyúlt szieszta után, felkelt estefelé a fekhelyéről, és
sétálgatott a palota tetején.
Meglátta. Bár mondták neki, hogy a Hettita Úriásnak, a
király egyik neves katonájának a felesége, ő mégis elhozatta és lefeküdt vele.
Visszaélt a hatalmával. Visszaélt azzal, hogy ő az uralkodó, és nem lehet neki nemet
mondani.
Igen, én is hallottam nem egy prédikációt arról, hogy
Betsabé elcsábította, mert ott és úgy fürdött. Prédikációkat, amikben Dávid
majdnem csak a körülmények áldozata volt. De a Biblia nem írja, hogy hol
fürdött Betsabé, azt sem, hogy hogyan, azt sem, hogy örömmel ment a palotába
vagy rettegve.
Ma ne mondd, kérlek, hogy minek ment oda! Ma nézz annak a
nőnek a szemébe, akinek a férje katonaként harcol a hazájáért! Nézz annak a
nőnek a szemébe, akinek a férje a király háborúját vívja! Itt nem egyenlő felek
álltak egymással szemben.
Ma legyen hangosabb az erőszaknál az emberség. Az
együttérzés. A kegyelem. Ma fordulj oda a másik ember felé Isten szeretetével, és
ne lehessen hibás az áldozat!
