A bölcsesség ígérete

Bölccsé teszlek, és megtanítalak, melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.

Mindig zavarba ejt, amikor azt a tanácsot kapom, hogy járjak el bölcsen egy kérdésben. Azon szoktam tűnődni, hogy mit is jelent bölcsen cselekedni a gyakorlatban. Vajon felteszem a megfelelő időben az igazán fontos kérdéseket? (Sokszor utólag azzal szembesülök, hogy nem!) Képes vagyok átlátni mi az, ami igazán fontos? Tudok jól választani a lehetséges alternatívák között? Többnyire kevésnek érzem magam, hogy megfeleljek a bölcsesség kívánalmának.

Ami segítséget szokott jelenteni ezekben a helyzetekben, ha arra gondolok, hogy bár nekem nincs elég bölcsességem, de Isten megígérte, hogy Ő ad bölcsességet, Ő tesz bölccsé, Ő tanít meg az útra, amelyen járnom kell. Milyen bátorító ígérete ez Istennek! Ráadásul azt is megígéri, hogy végigkísér az úton, szemmel tart, velem lesz! Ez a reménységem, amikor azzal az elvárással találkozom, hogy bölcsnek kell lennem.

Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Ez nem az a nap!

Mint a villámlás