Hibázz bátran
Milyen lenne a közösségi média egy fordított világban? Ahol az emberek nem a legszebb pillanatokat, csodatörténeteket, legfinomabb ételeket, legszebb tájakat töltenék fel, hanem épp ellenkezőleg. Mai esemény: „Ma is bénáztam egy hatalmasat” – jöhetnek a lájkok. Milyen abszurdnak hangzik!
A mi világunkban a hibázás, bukás, szürkeség az ciki, szégyen, amit el kell takarni, photoshopolni, elrejteni, eltitkolni. A Biblia viszont nem így beszél róla. Sőt, a bibliai narrátor azt mondja: a legjobb dolog, ami történt vele, az a keserűség, a bukás, a mélypont volt. Mintha azt mondaná: „Igen, hibáztam – de pont ez lett a fordulópont. Hálás vagyok a hibámért. Ha legközelebb hibázom, remélem ugyan ilyen jó fog kisülni belőle”.
A szöveg Ezékiás királyról szól, aki a halállal kellett szembenézzen. A legnagyobb mélyponttal. Ő megtapasztalta, hogy a legnagyobb nyomorúság is lehet áldás. Akkoriban is a „hiba” egyenlő volt a szégyennel, kirekesztéssel, vereséggel – pont mint ma. De e versekben mégis egy másik paradigma születik: a hiba nem egy végállomás, hanem ugródeszka. Nem szégyenfolt, hanem az átalakulás dicsőséges pillanata.
Te is próbálsz tökéletes profilt építeni magadról? Hibátlan keresztény jellem, csúcskarrier, problémamentes család, gyönyörű test. De az élet nem a Beauty magazin. Az élet inkább egy bakikkal telepakolt kulisszák mögötti videó. És pont ezek a bakik adják a humort és szépséget az életnek. A hibázás az élet értelme. Mert a hibázásban tanulunk szeretni, bocsánatot kérni és adni, a bukásban tanulunk alázatot, és a szégyen mögött fedezzük fel: Isten már rég túl van rajta, Ő már elengedte, amit mi még cipelnénk.
Hibázni nem a vég, hanem a kezdet. Egy esély arra, hogy valami újat tanulj magadról és Istenről. Mai kihívás: hibázz bátran!
