Te milyen Istent ismersz?

Szerző: -
Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. 

Hallottál már az „Én vagyok…” kifejezésekről? Jézus gyakran illette magát különböző kifejezésekkel, amelyek mindegyike egy-egy tulajdonságát volt hivatott bemutatni. Olyanok voltak ezek, akár egy példázat, ami a hétköznapi ember számára érthető módon mutatta be Jézus isteni jellemének megnyilvánulásait. A szőlőtő egyike ezen „Én vagyok…” kifejezéseknek és ez az utolsó is egyben.

Jézus egyik küldetése az volt, hogy bemutassa azt az Istent, akit az Ószövetség embere távolinak érzett és csak a próféták „találkozhattak” vele. Ez az Isten hatalmas, erős és néha haragvó képet mutatott. Jézus ezzel szemben megmutatta, hogy az az Isten, akit ő képvisel, közelít az emberhez, szereti és meg akarja menteni a teremtett világot és nem az a távolságtartó istenség, akiről a régiek meséltek. Ami pedig a legfontosabb: ez a két isteni személy egy és ugyanaz. Az Ószövetség Istene és a Jézus által bemutatott Isten ugyanaz, csak más megvilágításban. De akkor milyen ez az isteni személy?

Jézus a szőlőtő. Számomra ez a következőket jelenti: Ő az élet, Ő benne és általa működik minden. Az én fejlődésem, előrehaladásom, a sikereim vagy a kudarcaim tapasztalata, általa léteznek az életemben. Minden, amit elérek, minden, ami sikerül, minden jó, amit adni tudok másoknak, az rajta keresztül történik. Mert nélküle semmit sem tudok tenni. Ezt jelenti az, hogy Jézus a szőlőtő, én pedig a szőlővessző. Nélküle nem tudnám betölteni azt a küldetést, amiért a világon vagyok. Nélküle céltalan lennék. Csatlakozz te is a szőlőtőhöz, mert általa és vele együtt kapod meg az igazi életet.

Áldott napot!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Szerző: -
Kép
Örvendj, egész föld, az Istennek! Zengjétek dicső nevét, dicsérjétek dicsőségét! Zsoltárok 66:1–2 Tavaly nyáron elkapott a futózápor. Habár a sötét fellegekből lehetett volna következtetni, hogy mi vár a balatoni mólón sétáló emberekre, erre senki nem számított. Egy pillanat alatt mindenki bőrig ázott. Mondanom sem kell: futottunk. Nem sokat láttam, azonban azt észrevettem, hogy az épület mellett, ami felé fedezékért futottam, egy pár az esőben táncolt. El tudod képzelni, hogy valaki egy vihar kellős közepén táncra perdül? Hogy valaki örömöt talál ott, ahol mások csak káoszt és fájdalmat? A Zsoltárok 66:1-2 épp ezt kéri: „Örvendj, egész föld!” – de miért? Hogyan örülhetnénk egy olyan világban, ami tele van szenvedéssel, küzdelmekkel? Ez nem naivitás? A zsoltáros nem élt buborékban. Izrael történelme tele volt fájdalommal, vereségekkel, száműzetéssel. A környező népek gúnyolták, a világ igazságtalanságai nyomasztották őket. És mégis, a zsoltár azt írja: „Örvendj, egész föld!” Ez nem a ...
További információk

Ez nem az a nap!

Szerző: -
Kép
„Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket.” Lukács evangéliuma 21:19  Az egyik kedvenc filmem, A Gyűrűk Ura - A király visszatér jelenete jutott eszembe, miután elolvastam ezt az igét. Aragorn egy végső ütközetbe vezeti az emberek egyesült seregét a gonosz Sauron ellen Mordor kapujához, egy utolsó segítséget nyújtva a Végzet-hegye felé igyekvő Frodónak, hogy elpusztíthassa az Egy Gyűrűt, a hatalom gyűrűjét. Az ellenséghez képest az emberek egy maroknyian vannak csak. A katonák szemében félelem ül. És ekkor megszólal a Vezér. „Álljátok a sarat! Ne engedjetek! Gondor fiai s Rohanéi, testvéreim! Látom a szemetekben ugyanazt a félelmet, mely engem is környékez. Eljöhet a nap, mikor a bátorság elhagy minket, mikor cserbenhagyjuk barátainkat, felbontjuk szövetségünket, de ez nem az a nap! A farkasok órájának, mikor a pajzsok széttörnek, s az emberek kora széthullik, még nem jött el a napja! Mert ma harcolunk! Mindazért, ami számotokra kedves ezen a földön, küzdjet...
További információk

Mint a villámlás

Szerző: -
Kép
Mert ahogyan a villámlás keletről támad, és ellátszik nyugatig, úgy lesz az Emberfiának az eljövetele is. Máté evangéliuma 24:27 Gyerekkorom legszebb emlékei közé tartoznak a sötét, viharos esték. A fekete felhők közeledtével a házban az összes berendezést kihúztuk a konnektorból, a lámpákat lekapcsoltuk – ha még nem ment el az áram önmagától – és befeküdtünk a szüleink, vagy nagymamánk mellé az ágyba, orrunkig húztuk a paplant és onnan lestünk a feketeségbe. Emlékszem, hogy nagymama ilyenkor minden egyes alkalommal elmondta a jól ismert népi módszert, amivel meg lehet győződni róla, hogy a vihar távolodik, vagy közeledik-e. “Kezdj el számolni a villámlástól, és számolj addig, amíg meg nem hallod a dörgést. Minél hosszabb idő telik el a villámlás és a dörgés között, annál messzebb van a vihar.” Ez egyszerű fizika. A fény gyorsabb, mint a hang, és messzebbre is jut el. Ha elég jó helyen van az ember, akkor sok tíz, akár száz kilométer távolságban becsapó villámokat is láthatunk szabad s...
További információk