Amit senki nem tud...
Tisztán emlékszem egy alkalomra, amikor a nagyszüleimnél
töltöttem a nyári szünetet. Nem voltam annyira kicsi, cserébe viszont elég idős
ahhoz, hogy néhány napnál többet legyek távol a szüleimtől. Az amúgy is
honvágyó szívemen az sem könnyített, hogy egy országhatár választott el az
otthonomtól és bár nagyon szerettem a nagyszüleimet, mégis mindig vártam a
napot, amikor érkeznek a szüleim. Egy ilyen alkalommal, élesen él bennem a kép,
hogy a legszebb ruhámban, az utcára néző szoba ablakában ültem. Senki nem volt körülöttem,
csak én és a csend. Aztán egyszer a fenyőfák lombjai mögött megállt egy autó és
én tudtam, hogy ez az a pillanat.
Jézus Krisztus egy csodálatos és nagyszerű ígéretet hagyott
ránk, amely így szól: „ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét
eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott
legyetek.” (Jn.14:3) Az ígéret világos, de van benne egy csavar. Az, hogy mikor
ment el, nyilvánvaló. A Biblia világosan leírja a mennybemenetelt, ahogyan azt
is, hogy az angyalok megerősítették Jézus ígéretét az esemény után (ApCsel.
1:9-11). Joggal lehetne azt is mondani, hogy de hát nem tudjuk, hogy valójában
mi történt, tényleg angyalok voltak-e ott jelen, vagy csak nagyon hívő emberek,
akik így akarták nyugtatni a jelenlévőket?! Hitem szerint ez nem csak egy
kitaláció vagy egy köd, amellyel betakarjuk a hitéletünket. Ez épp olyan valóságos
történet, mint a teremtés – hiszen itt vagyunk-, Jézus Földre születése, vagy
épp a kereszthalál, amely egész hitünk alapját képezi. Az a bibliai tény, hogy
Jézus fel ment a Mennybe, bizonyítja azt, hogy az ígérete valóságos. Ha nem kérdőjelezem
meg a teremtést, a születést, a kereszthalált, a feltámadást és a
mennybemenetelt, akkor miért kérdőjelezném meg azt, hogy vissza fog jönni
értünk?
A világ vallásai sok mindenben hisznek. Van, aki egy örök
körforgást emleget, mások azt, hogy a halál a kapu a mennybe. Én hiszem, hogy Jézus
Krisztus ígérete az egyetlen, ami örök és az egyetlen kapu a mennybe Jézus
Krisztuson keresztül vezet. Ő megígérte, hogy felmegy és helyet készít, mert
újra el fog jönni és magához fog venni. Sajnos nem tudjuk, hogy ez mikor fog
bekövetkezni, talán nem is baj…
Az Ő várása nem mérhető az én gyermeki várakozásommal, egy
valamiben azonban mégis hasonló: nem csak a külsőmet, de a szívemet is
ünneplőbe öltöztettem a szüleim várásakor. Jézus Krisztus megjelenésére nem
drága holmikkal kell készülni, hanem tiszta, ünnepi szívvel, mert nem
tudhatjuk, hogy mikor lep meg minket.
Áldott napot!
