Isten tisztítószere

Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.

Gyerekkoromban rendszeresen néztem tévét, és emlékszem, hogy sok mosószer reklámot is láttam. Mindegyik arról szólt, hogy ha azt akarjuk, hogy a mi ruhánk legyen a legtisztább, legélénkebb színű, legtovább illatos, ezt kell megvennünk.

A tisztaság (többnyire) vonzó az emberek számára. A lelki tisztaság is, mert sokszor hallottam embereket arról beszélgetni, hogy vajon mi kellhet ahhoz, hogy „elég tiszták” legyünk ahhoz, hogy „Isten is elfogadjon”. És ezen a ponton nagyon gyakran előkerülnek Isten „elvárásai”: parancsolatai, előírásai, olyan dolgok, amiknek „muszáj eleget tennünk” ahhoz, hogy bejussunk a mennybe. Mintha a mi teljesítményünkön múlna az, hogy mi lesz az örök sorsunk…

A fenti mondatot egy angyal mondja az örök életet nyert emberekről. Ők azért kerültek oda, mert "megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében". Ők tettek valamit: megmosták a ruháikat; de ehhez egy különleges „tisztítószerre” volt szükség, anélkül nem lettek volna fehérek a ruhák: a Bárány vérére. Ezek a jelképek jól ismertek a Bibliában, ezért nem nehéz megérteni, hogy arról beszél az angyal, hogy azok az emberek azért vannak ott az örök életben, mert elfogadták Krisztus bűnbocsátó kegyelmét, rábízták magukat, ezért a jellemük, és a jellemet megmutató cselekedeteik megtisztultak. Elfogadtak valamit, ami megtisztította őket. Nem ők cselekedtek, erőlködtek, hanem Krisztus kegyelme cselekedett bennük.

Ahhoz, hogy Isten elfogadjon, nem kell más, mint hogy mi elfogadjuk őt. A jellemünk, a tetteink mutatói annak, hogy igazán elfogadtuk-e a Bárány vérét, vagy csak úgy teszünk, mintha. Ha teljes szívvel elfogadjuk kegyelmét és rábízzuk magunkat, akkor tud minket megtisztítani. A döntés a miénk, a munka az övé, mert ez embereknek lehetetlen, de Istennek lehetséges.

Te elfogadtad a Bárány vérét, vagy saját mosószert akarsz használni?

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy tánc az esőben

Ez nem az a nap!

Mint a villámlás