Az Emberfiának jele
Akár tudatában vagyunk, akár nem, mindannyian jeleket keresünk és látunk. Sőt, mindennek, ami körülvesz bennünket, jelentése van. Elsősorban azért van ez így, mert az ember jelentéskereső és jelentésalkotó lény. Érzékszervveinkkel letapogatjuk környezetünket, és megpróbálunk értelmet adni mindennek, amit érzékelünk. Ha füstszagot érzünk, az annak a jele, hogy valahol tűz van. Ha mennydörgést hallunk, azt jelenti, közel a vihar.
És mivel ennyire szorgalmasan kutatjuk a jeleket, időnként ott is találunk, ahol valójában nincs is. A balszerencse jelének tekinthetjük, ha egy fekete macska keresztezi az utunkat, és ha párunk nem mosolyog vissza ránk, azt gondolhatjuk, haragszik, amíg talán csak rossz napja volt a munkahelyen.
Nehéz jól érteni a jeleket. Ezért van az, hogy a történelem során olyan sokszor megesett már, hogy Jézus, a Messiás, az Emberfia visszajövetelét tévesen azonosítottuk be. Sőt, maga Jézus mondja, hogy a csalóknak, a hamis krisztusoknak, messiásoknak és világmegmentő hatalmaknak is vannak jelei. Akkor mégis mi lehet Krisztus visszajövetelének összetéveszthetetlen jele?
Lehet, hogy a jelre nem csak nekünk van szükségünk. Mi van akkor, ha az Emberfia is csak egy jelre vár? Mi van akkor, ha az igében említett nagy jajgatás ez? Talán az lesz az Emberfia jele, amikor már nem csak néhány ember, hanem a földkerekség minden lakója végre észreveszi, hogy bántjuk, tönkretesszük egymást, és egymás szenvedésének okai vagyunk? Talán amikor az emberiség végre elismeri, hogy csak ártunk egymásnak és a földnek, és amikor keservesen sírunk, gyászolunk miatta, az lesz az Emberfia jele, hogy vissza kell térni a földre, mert végre fáj nekünk, amit a teremtett világgal, egymással és önmagunkkal teszünk, és kiutat keresünk belőle.
Talán ez lesz az Emberfiának jele, hogy eljöjjön nagy hatalommal és dicsőséggel, megállítja a szenvedés körforgását és mindent helyreállítson.
