Úrnak lenni kiváltság...

Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm.

Talán nincs is még egy olyan zsoltár ami annyira ismert lenne, mint ez. Dávid éneke máig hangzik vigasztalásul mindenhol a világon, legtöbb esetben inkább temetéseken. Gondolom azért is, mert az igehirdetők a célbaérkezést, az Istennel való megbékélést értik alatta. Ma reggel azonban azt szeretném, ha valami egészen másra, az egyértelműtől nagymértékben eltérőre gondolnánk. Mégpedig arra, hogy mit is jelent Isten számára a hatalom és annak gyakorlása.

Úrnak lenni kiváltság! - gondolhatjuk sokan. Az úri lét fényűzéssel, gazdagsággal, luxussal jár. A házam különb, mint másé. Autóim nem az alsó-közép kategóriából való. Sokkal inkább egy Rols-Roys, vagy egy Ferrari, mint egy VW golf. Az ételeimet Michelin-csillagos séf főzi a legtöbbször egy európai, belvárosi étteremben és nem a feleségem. Minden gyerekemnek külön nevelője, magántanára van. Nem ők járnak iskolába, az iskola jár hozzánk. A jövőre nézve nem is tudjuk mit jelent máról holnapra, vagy hónapról hónapra élni hiszen a bankszámláinkon és a befektetéseinkben annyi pénz van, hogy az unokáim unokái sem fogják tudni elkölteni. Az alkalmazottaink, a szolgáink addig jól élhetnek, amíg azt teszik, amit elvárunk tőlük. Célom, hogy én és hozzátartozóim, szeretteim is megtapasztalhassák ezt a kiváltságot. Számomra a hatalom egy szükséges eszköz, aminek gyakorlásától sohasem riadok vissza, hogy célom elérjem.

Úrnak lenni kiváltság! - gondolja Isten. Mivel minden az enyém, akkor vagyok boldog, ha mindezt másokkal is megoszthatom. Minden dicsőség, elismerés csupán azért az enyém, mert kiérdemeltem. A szolgáim szeretnek engem, mert én is szolgálom őket, arra figyelek, mi a legjobb nekik és azt adom. Szívességet nem várok vissza tőlük, csak kölcsönös szeretetet. Olyan vagyok és mindig olyan akarok lenni, mint egy jó pásztor, aki gondoskodik a nyájáról. Én nem hatalmat, pénzt és luxust gyűjtök, mert engem mindig a viszonzott szeretet tesz gazdaggá. Ezért szeretek akkor is, ha úgy látom, hogy nem szeretnek. Tudom, remélem, hogy a sok-sok visszautasítás hulláma egyszer csak megtörik az én jóságom sziklapartján. Nincs semmi, amit ne tennék meg az emberért, a lázadóért, még az életem sem drága értük, ha visszakaphatom őket, hogy boldogok, egészségesek lehessenek és örökké éljenek. Célom épp ezért az, hogy mindenki higgyen és abban a kiváltságban részesüljön, amiben én élek. Leginkább, hogy legyen örök életük. Ezért számomra a hatalom eszköz, hogy célomat elérjem. Számomra a hatalom az, hogy minden teremtményem szolgáljam szeretetben. Tudniuk kell, hogy szeretem őket. 

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mint a villámlás

Egy tánc az esőben

Hívd meg a lelkészed egy sörre!