Megpihenni Jézussal
Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.
Egyszer egy lelkésznek a szemére hányták, hogy vasárnap reggel hat órakor nem vette fel a telefont, pedig a testvér fontos dolog miatt hívta (ismerve ezeket a “fontos dolgokat”, valószínűleg eszébe jutott, hogy kit és miért kellene elmarasztalni a közösségben). A lelkész szent megjobbítás indíttatásából, ellenkezést nem tűrő hangnemben ecsetelte, hogy a lelkész a hét minden napján, 0-24-ben elérhető kell legyen, mert “az ördög nem alszik.” A lelkész mosolyogva csak ennyit válaszolt: “Az lehet, hogy az ördög nem alszik, de nekem Jézus a példaképem.”
Jézus és a tanítványai a szolgálatuk ezen a pontján éjt nappallá téve emberek között voltak. Hol Jézus tanítását hallgatták, hol a tanítványok maguk járták a vidéket, betegeket gyógyítva és Jézus útját készítve, hol a megsokasított kenyereket osztották szét a jelenlévők között. Ez teljesállású munka volt. Jézus is erre figyelmeztette őket, amikor megkezdték együttműködésüket. Ez a munka áldozatokkal jár. Aztán egy idő után már nem csak a “munkáltató”, de a “kuncsaftok” is számon kérték őket – nem csak a tanítványokat, hanem magát a Mestert is. Mindig, mindent, azonnal. Azóta sincs másként.
A másik oldalon pedig határállítási problémákkal küzdenek. A tanítványok gond nélkül feláldozzák a pihenésre, étkezésre szánt idejüket a “szent ügy érdekében” – “Hiszen ezt Istenért végezzük, és mind áldozatokat hozunk érte.” (A mondat, amit annyi lelkész, annyiszor megkapott már, mikor az általa hozott áldozat nem ütötte meg a mércét.)
Jézus viszont, érdekes módon, nem így gondolkozik. Újra, meg újra visszautasítja, elkerüli, késlelteti az igények kielégítését, és mintha különös figyelmet szentelne a pihenés és nyugalom idejére. Mintha azt tanítaná a követőinek, hogy nem csak a megfeszített munkát, de a pihenést is Istenért végezzük. Reggelente imával kezdte a napot, és szombatonként is megpihent, ahogy azt Isten mintázta a teremtéskor.
Így hát amikor legközelebb a végtelenségig hajtanád magad a “szent ügy érdekében”, emlékezz Jézusra: "pihenj meg egy kissé!"
