Tanulni jó!
Egyik nap beszélgettem édesanyámmal, és megjegyeztem neki, hogy szeretnék még tanulni. Meglepődött, és azt válaszolta, hogy sosem gondolta volna hogy egyszer ezt mondom. Sosem szerettem tanulni. Mindig nagyon könnyen sikerültek a vizsgáim, mert könnyen megjegyeztem amire szükségem volt, megértettem ami ahhoz kellett, hogy legalább egy kettest összehozzak a dolgozatokon. Épp ezért ritkán láttak tanulni. Most, felnőtt fejjel bánom, hogy nem tanultam keményebben, és vágyom az iskolapadba.
Tanulni jó. Főleg ha jó a tanár. Egy jó óra egy jó tanárral olyan az agynak, mint egy jó kis szauna, vagy habfürdő. Felüdítő. Felpezsdül a lélek és az elme. Főleg amikor ráeszmélsz, hogy a tanár a tudásának a felét sem mondta el, és mérhetetlen lehetőségek vannak még a tárgyban. Ráadásul a jó tanár nem csak az elmére, de a lélekre és a szívre is hatással van.
Képzeld el, hogy a tanárod a világ legjobb tanára! Képzeld el, hogy a tantárgy a legérdekesebb amit valaha tanultál! Képzeld el, hogy ahogy hallgatod az előadást, rájössz hogy amit eddig gondoltál vagy téves, vagy még csak a töredéke sem annak, amit a tanárod tud! Képes vagy szinte végtelen mértékben fejlődni, mert amit hallasz az csak a jéghegy csúcsa.
Most azt képzeld el, hogy a tanárod maga Isten, és a tananyag róla szól! Elmondja az ötleteit, elképzeléseit, gondolatait. Csak ámulsz a temérdek tanulnivaló hallatán.
Isten szeretne ma tanítani téged. Szeretne az elmédhez, a lelkedhez és a szívedhez is szólni. Szeretné az Ő gondolatait megosztani veled. Szeretne találkozni veled, és beszélgetni veled. Megosztani önmagát.
Tanulni jó! Tanulj hát Istentől, Istenről!
