Az igazi világosság
Az emberi szem ideális esetben nagyszerűen végzi a dolgát. Ez a feladat nem más, mint begyűjteni és az agyunk számára értelmezhető információvá alakítani a külvilágból beérkezett fényt. A napból induló, a különböző felületekről, különböző hullámhosszokon visszaverődő fény aztán a szemünk közreműködésével az agyunkban megjeleníti az embereket, fákat, autókat, a televíziót, a könyv lapjaira nyomtatott betűket, ezt az áhítatot, amit éppen olvasol. És ha ezt el tudod olvasni, akkor te is alá tudod támasztani hogy az emberi szem ideális esetben nagyszerűen végzi a dolgát.
Viszont, mint a világon minden, az emberi szem is korlátozva van. fény nélkül, vagy túl sok fényben közel használhatatlanná válik. Továbbá vannak olyan hullámhosszú fények is, melyeket nem tud érzékelni, mert kívül esnek az általunk látható tartományon – noha bizonyos állatok képesek látni némelyiket. Ilyenek például az infravörös, vagy az ultraibolya is. Attól, hogy a szemünk nem látja ezeket a “fényeket”, itt vannak körülöttünk, az agyunk számára értelmezhetetlen (legalábbis szemmel láthatatlan) módon.
János evangélista azt írja, hogy Jézus, a nagy betűs Ige igazi világosságként jött el a világba. Nem olyan fényként, amit nem lehet észrevenni, aki titokban, szektás módon, bennfentes embereket gyűjtve terjesztette az igazságot, hanem úgy, ahogy a látható fény: egy pontból kiindulva, és azt mindenhova szemmel láthatóan szórva. Az evangélium minden lapján ez a gondolat köszön vissza. A nyilvános szolgálata alatt Jézus nem titkolta, hogy az Atyát mutatja be, és az ő fényében tisztábban láthatjuk Istent, mint bárhogy máshogy. A tragédia viszont abban áll, hogy még a tiszta és igaz fény segítségével is olyan kevesen látják a valóságot. Pedig az emberi szem ideális esetben nagyszerűen végzi a dolgát...
