A magunk harca...

Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az Úr. Ne félj és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az Úr!

Ki hallott már olyan győzelemről, amelyért nem kellett megharcolni? Ki tapasztalt már küzdelem nélküli győzelmet? Nos, ezekre igencsak csekély az esély…

Ingoványos talajra tévedhetünk ha megragadunk azon a ponton, hogy egy olyan harcban, amelyet Isten vív az övéiért  az embernek semmit nem kell tennie. Kardot rántani, íjat venni vagy pisztolyt fogni valóban nem kell. Az ellenséget győzködni, a magunk igazát bizonygatni vagy Isten nevében birokra kelni szintén nem kell. Minden harcot az Úr vállal, legyen szó fizikai vagy lelki harcról. De az Ő harca csak akkor teljesedhet be, ha előtte mi is megvívtuk a magunk harcait. De milyen harcot, ha maga Isten szólít fel arra, hogy ne harcoljunk és csak álljunk és nézzünk?

A magunk harcát magunk ellen vívjuk. Hányszor estünk bele abba a csapdába, hogy saját magunk ellenségévé váltunk? Tudtuk, hogy mit kellene tegyünk, de a tökéletes ellentétét tettük mindannak. Hiába minden segítség, saját magunkat akadályozzuk. A mi harcunk arról szól, hogy megzabolázzuk önmagunkat. Arról szól, hogy mielőtt Isten cselekedhetne, engedjük el a gyeplőt és adjuk át neki az irányítást. A mi harcunk a kulcs a győzelemhez. A döntő pillanat nem az, hogy vajon Isten megnyeri-e a háborút, hanem az, hogy vajon képesek vagyunk-e átengedni neki az irányítást?

Neked valóban nem kell harcolnod. Isten az egyedüli, aki végső és elsöprő győzelmet arathat minden csatádban, kivéve egyet: ő nem fog téged legyőzni, nem fog ellened vagy az akaratod ellen harcolni. Azt viszont garantálja, hogy amint legyőződ akaratod és átadod neki a hatalmat, Ő minden dolgodat győzelemre viszi. Bízz benne!

Áldott napot!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

Micsoda az ember?