Segít-e az aggodalom?
A Kémek hídja című filmben van egy emlékezetes jelenet: Tom Hanks, aki egy ügyvédet játszik, megkérdezi védencét, a nehéz helyzetbe került orosz kémet játszó Mark Rylance-t, hogy nem aggódik-e. Jogos kérdés, hiszen pengeélen táncoltak, és sok forgott kockán. A kém rezzenéstelen arccal válaszol: „Miért, az segítene?” Ez a válasz egyszerű, de elgondolkodtató. Tényleg. Segít az aggodalom?
Az életünk tele van olyan dolgokkal, amik miatt aggódunk: a jövő, a siker, az anyagiak, kapcsolatok, az egészség, a választás, vagy hogy merre tartunk egyáltalán., a szeretteink, a másik ember, a javaink, a halál. Végtelen a tárház. De mit érünk el azzal, ha mindezen rágódunk? Segít? Nem. Hiába feltételezzük, hogy ha sokat rágódunk valamin, talán jobban irányíthatjuk azt. Ez nem így működik.
Sajnos visszaeső aggódók vagyunk. Újra meg újra előre elképzeljük a legrosszabb forgatókönyvet. Így az aggodalom épp azokat a dolgokat köti le bennünk, amelyek segíthetnének megoldani a problémát: a tisztánlátást, a nyugodt gondolkodást, és a rugalmasságot. Elveszi az időd, mentális és testi energiád és egészséged. Minél többet aggódunk, annál nehezebben látjuk meg a lehetőségeket a jelenben, amelyekkel jó lenne élni. Illetve annál kevésbé van énerőnk arra, hogy a sarkunkra álljunk.
Arra hívlak ma, hogy ne válaszd az aggodalmat. De ne válaszd a cinizmust sem, se az apátiát, se a hasítást, se a tagadást, se a toxikus pozitivitást. Válaszd a bizalmat. Ehhez, ha nyitott vagy, mondd el velem a lelki béke imáját:
„Istenem, adj lelki békét, annak elfogadására amin változtatni nem tudok, bátorságot, hogy változtassak, amin tudok, és bölcsességet, hogy felismerjem a különbséget.”
