Van hegytető

Boldog, aki tőled kapja erejét, akinek ösvényeid vannak a szívében! Ha a könnyek völgyén mennek is át, a források völgyévé változtatják, s áldást hoznak nekik az őszi esők. Erejük egyre növekszik, amíg elérkeznek a Sion hegyére, s Isten elé jutnak.

Tudom, hogy ismered a könnyek völgyét. Nem egyszer jártál már ott, és talán most is ezen keresztül visz az utad. Lehet, hogy nagyon messze van a túlpart, az alagút vége, a sötét völgyet követő nagyfényes domboldal, de hinned kell, hogy létezik. És hinned kell, hogy Isten odavezet. Hogy végig megy veled ezen a krízisen.

Akkor is, ha most nem érzed a jelenlétét. Ha olyan távoli az, amit régebben keltett benned egy-egy róla szóló történet, bibliavers. Ha nem találod magadban az örömöt, az utána való éhséget, a vágyat, hogy időt tölthess vele. Ha nem hallod válaszát a kiáltásodra, és ha már kiáltani sincs kedved.

Kapaszkodj hűségébe, hogy Ő megígérte! Kapaszkodj Krisztusba, aki nem mondott le tanítványairól azután sem, hogy szanaszéjjel futottak a Gecsemáné kertben. Aki a kereszten azokért imádkozott, akik „nem tudják, mit cselekszenek”. Ő is ismeri a könnyek völgyét, a sötét, áthatolhatatlan magányt. Ő is kiáltott már fel fájdalmában, és tudja, milyen úgy lehunyni a szemedet, hogy nem érzed az Atya jelenlétét.

Állj meg nyugodtan! Vegyél pár lassú, mély levegőt! Isten jelenlétét nem befolyásolják az érzéseid. Ő nemcsak akkor törődik veled, amikor te is úgy érzed, rendben vannak a dolgok. Ő nem mondott le rólad most sem, és ad erőt. Lehet, hogy nem egy maratonra, de mindig a következő lépésre. És egyszer majd ott találod magad fent a hegytetőn.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok