Van hegytető
Boldog, aki tőled kapja erejét, akinek ösvényeid vannak a
szívében! Ha a könnyek völgyén mennek is át, a források völgyévé változtatják,
s áldást hoznak nekik az őszi esők. Erejük egyre növekszik, amíg elérkeznek a
Sion hegyére, s Isten elé jutnak.
Tudom, hogy ismered a könnyek völgyét. Nem egyszer jártál már
ott, és talán most is ezen keresztül visz az utad. Lehet, hogy nagyon messze
van a túlpart, az alagút vége, a sötét völgyet követő nagyfényes domboldal, de
hinned kell, hogy létezik. És hinned kell, hogy Isten odavezet. Hogy végig megy
veled ezen a krízisen.
Akkor is, ha most nem érzed a jelenlétét. Ha olyan távoli az,
amit régebben keltett benned egy-egy róla szóló történet, bibliavers. Ha nem
találod magadban az örömöt, az utána való éhséget, a vágyat, hogy időt tölthess
vele. Ha nem hallod válaszát a kiáltásodra, és ha már kiáltani sincs kedved.
Kapaszkodj hűségébe, hogy Ő megígérte! Kapaszkodj Krisztusba,
aki nem mondott le tanítványairól azután sem, hogy szanaszéjjel futottak a
Gecsemáné kertben. Aki a kereszten azokért imádkozott, akik „nem tudják, mit
cselekszenek”. Ő is ismeri a könnyek völgyét, a sötét, áthatolhatatlan magányt.
Ő is kiáltott már fel fájdalmában, és tudja, milyen úgy lehunyni a szemedet,
hogy nem érzed az Atya jelenlétét.
Állj meg nyugodtan! Vegyél pár lassú, mély levegőt! Isten
jelenlétét nem befolyásolják az érzéseid. Ő nemcsak akkor törődik veled, amikor
te is úgy érzed, rendben vannak a dolgok. Ő nem mondott le rólad most sem, és
ad erőt. Lehet, hogy nem egy maratonra, de mindig a következő lépésre. És
egyszer majd ott találod magad fent a hegytetőn.