Fel vagy írva?
De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek
nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben.
Ahányan vagyunk, annyiféleképpen viszonyulunk hozzá, mégis
elmondható, hogy a hatalom minden ember számára vonzó. Vannak, akik az egész
világot uralni akarják, mások beérik egy országgal. Vannak, akik a
beosztottjaikat akarják leuralni, és vannak, akik megelégszenek azzal, ha csak
néhány embert irányítanak (miközben a Bibliában azt olvassuk, hogy az az igazán
nagy dolog, ha önmagunk felett tudunk uralkodni, lásd Példabeszédek 16:32).
Olyanok is vannak, akik látszólag visszahúzódók: ők különböző játszmákkal
próbálják rávenni az embereket arra, hogy az ő kívánságaik szerint tegyenek
dolgokat. Ezek az embertársaink trükkösen gyakorolnak hatalmat, lehet, hogy
felettünk is.
A hatalom önmagában nem rossz. Jézus is hatalommal
cselekedett és tanított, sőt, hatalmat adott a tanítványainak is, mégpedig
arra, hogy hirdessék Isten országát, hogy gyógyítsanak, halottakat támasszanak
fel, és ördögöket űzzenek. Az apostolok és társaik helyesen éltek ezzel a
hatalommal, Isten országa építésére használták, Krisztus mégis helyre
igazította őket, a fent olvasott szavakkal. Mit üzennek ma nekünk Jézus szavai?
A nekünk engedelmeskedő lelkek nem azok az embertársaink,
akikre rá tudjuk erőltetni az akaratunkat. Így viszonyulni másokhoz nem
Krisztusi viselkedés. Ha Jézus hatalommal ruház fel, és az ő nevében mondott
imáinkat követően csodadolgok történnek: betegek gyógyulnak, megszállottak
szabadulnak, az azt mutatja, hogy Isten országa bennünk él, és mi a Megváltó
követei vagyunk. Ez nagyszerű dolog! De ha így történik, akkor se annak
örüljünk elsősorban, hogy hatalmunk van, amit jóra használunk, és ezért Isten országa terjed, hanem annak, hogy a nevünk fel van
írva a mennyben, vagyis, hogy Isten megváltott gyermekei vagyunk. Mert igazából
csak ez számít!
Mit gondolsz, a te neved fel van írva a mennyei könyvekben?