Aszály idején

Ó, Isten, te vagy Istenem, hozzád vágyakozom! Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld. Így nézek rád a szentélyben, hogy lássam hatalmadat és dicsőségedet.

Te is tapasztaltad azt, hogy sok esetben meghatározó az, ahogyan nekikezdesz a dolgoknak? Én magamon sokszor megfigyeltem már ezt...

Már indulás előtt eldől, hogyan fogod érezni magad a táborban...

Ahogyan hozzá fogsz eldől, hogy nyögve nyelősen, vonakodva és rettentő lassan takarítod ki a lakást, vagy hatékonyan és örömmel...

Amilyen nyitottsággal és vágyakozással veszed a kezedbe a Bibliád, az meghatározza, mennyi esélyt adsz Istennek, hogy megszólítson. Ha közömbösen, unottan, csupán a kötelezettségednek eleget téve nyitod ki, akkor nem biztos, hogy megszólít. Isten figyelmét azonban nem kerüli el, ha utána sóvárog valaki, ha szomjas a lelke. Az ígéret így szól:"kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem." Jeremiás 29.13

Ebben az aszályos nyári hőségben talán könnyebben érthető számunkra is a zsoltárban olvasható kép: "Utánad szomjazik lelkem, utánad sóvárog testem, mint kiszikkadt, kopár, víztelen föld."

Mintha ezt mondanám magamban: meg kell találnom Őt, mert nélküle elpusztulok!

Isten nem hagyja válasz nélkül, ha valaki így keresi Őt! Kijelenti magát annak és felüdíti lelkét, testét.

Ma hogyan fogod keresni Őt?

Legyen áldott a napod!

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A törvény és a pogányok