Mi a hit?
Vannak, akik szeretik a definíciókat, és könnyen megtanulták
őket (a legtöbbet akkor, amikor iskolába jártak), de sokan vannak olyanok is, akik
nem szeretik az ilyen pontosan körülírt meghatározásokat, mert olyan szárazak,
és nekik nem sokat mondanak. Ha a hitre gondolunk, mit jelent ez a definíció?
Mire biztat minket? Mit mond, és mit nem?
Ha Pál apostol fent idézett mondatát definíciónak
értelmezzük, akkor ha bízom valamiben, amire vágyom, hogy meg fog történni, akkor
hiszek benne. Vagy, ha például Istenre gondolva nem csak úgy vélekedem, hogy ő valószínűleg
létezik, hanem biztos vagyok benne, annak ellenére, hogy nem láttam őt (mondjuk
úgy, mint Mózes), akkor hiszek benne.
Ha az első példát vesszük: az, hogy hiszek abban, hogy az a
valami, amire vágyom, meg fog történni, akkor ezzel kötelezem Istent arra, hogy
meg is tegye azt, amiben hiszek? Sokan gondolják így (Jézus szavaira
hivatkozva, hogy: „Legyen néked a te hited szerint”), és sok csalódás származott
már ebből a hitből. A mi hitünk azonban nem léptetheti Istent, csak
felhatalmazhatja arra, hogy cselekedjen, ha akar.
Vagy a második példa szerint: ha teljes bizonyossággal tudom,
hogy Isten létezik (még ha nem is láttam őt), ez azt jelenti, hogy igazi hívő
vagyok? Nem biztos! Keressük csak meg a Bibliánkban Jakab levele 2:19-et!
Pál szerint „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és
a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Ez a hit azonban akkor igazi,
akkor válik (engem és akár másokat is) megmentő hatalommá az életemben, ha ennek
a hitnek a következtében Isten tulajdonságai és lénye egyre inkább láthatóvá válik
bennem és rajtam keresztül.
A hitemnek csak akkor van értelme.
