És
Egy dunántúli falusi gyülekezet lelkésze voltam évekkel
ezelőtt. A közösség minden évben karácsony tájékán rendezett egy jótékonysági
hangversenyt, amire a főszervezőnk rendszerint olyan célt keresett, amihez a
falu lakossága is könnyen tudott kapcsolódni. Az esemény meghirdetésekor és a
lebonyolításkor is nagyon figyeltünk arra, hogy a célt mindig világosan
fogalmazzuk meg, hogy tudja az adakozó, mire ad, és hogy az adomány végül eljusson
rendeltetési helyére.
Különleges élmény volt megtapasztalni azt az összefogást,
ahogy a falu megmozdult ilyenkor, és egy emberként tett a közös célért,
leggyakrabban egy helyi család megsegítéséért. És hidd el, nem milliomosok
ültek a sorok között, a legtöbben nyugdíjasok voltak vagy családos emberek, egyszerű,
hétköznapi polgárok, akik megosztották, amijük volt.
A fenti ige is egy adakozás történetéből származó részlet,
de a benne lévő iránymutatás nemcsak a pénzügyekre, hanem az élet oly sok más
területére is alkalmazható. Egyenesség, becsületesség Isten és az embertársaink
felé. Nem „vagy-vagy”, hanem „és”.
Hiszen hogyan tisztelhetjük meg Istent, hogyan cselekedhetünk
vele becsületesen, ha egymásnak közben kárt okozunk? Hogyan mondhatjuk azt,
hogy szeretjük a Mindenhatót, ha közben megsebezzük egymást? Hogyan mondhatjuk,
hogy fontos nekünk Jézus, ha nem töltünk minőségi időt a szeretteinkkel?
A Megváltó tanításaiban Isten és a felebarát iránti szeretet
elválaszthatatlan. Legyen ez így a mi életünkben is!
