Szíveket vizsgáló Úr
Nemrég
egy ifjúsági alkalmon a talentumok példázatával kapcsolatban arról beszélgettünk,
hogy ki, milyen szuperképességet kérne az Úrtól. Volt, aki repülni szeretett
volna, mint superman, vagy falat mászni, mint a pókember, vagy olyan gyorsan
futni, mint flash a villám. Majd valaki azt mondta, hogy ő szeretné látni mások
gondolatait.
No,
ezen azonnal élénk eszmecsere alakult ki és a csoport két részre oszlott. A
csapat egyik fele azzal érvelt, hogy amennyiben látnánk, hogy mi van a másik
szívében, hogy mi a mögöttes szándék, akkor kevésbé tudnának rászedni és
kihasználni minket. Ezzel szemben a csapat másik fele azt állította, hogy mivel
mindenkinek vannak rossz, bűnös, önző gondolatai, melyeket, ha látnánk,
senkiben sem tudnánk megbízni, senkit sem tudnánk elfogadni, szeretni.
S
mi volt a végkövetkeztetés? Az, hogy egyrészt jó lenne, nem a látszat, a külső,
valamiféle szimpátia alapján megítélni másokat, másrészt jó, hogy a szívekbe
csak az Isten lát bele, mert mi még az őszinte indítékokat is félreértenénk, félremagyaráznánk.
Mindezek
végső summája pedig a következő volt, mely legyen a mai napra az imádságunk:
Urunk!
Köszönjük, hogy te nem csupán a külsőt, nem csupán a cselekedeteinket nézed, és
köszönjük, hogy velünk ellentétben nem ezek alapján ítélsz. Hálásak vagyunk
azért, hogy te mindenestől látsz minket. Azt is, mikor jót akarunk, de nem úgy
jönnek a szavak, vagy a tettek, és azt is, mikor képmutatóskodva bájolgunk
mások vagy Te előtted.
Mennyei
Atyánk, jó, hogy csak te látod azt, hogy mi van az emberi szívben. És mi nem azért
fordulunk most hozzád, hogy mások szívének gondolatait megmutasd nekünk, hanem
azt a képességet kérjük Tőled, hogy hadd lássuk mi is úgy, olyan megmentő,
megbocsátó szeretettel egymást, ahogy te nézel minket. Ámen.
