Szeretni és magára hagyni vagy szeretni és törődni?
Emlékszel az irgalmas samaritánus történetére? Emlékeztetőként…
A sorsára hagyott ember, akit rablók támadtak meg és vérbe
fagyva magára hagyták, magatehetetlen állapotban feküdt az út szélén. Az arra
járó vallási előkelők már-már mintaként mutatták be azt, hogy milyen is a
megjátszott szeretet, hiszen ők, akiknek a leginkább példát kellett volna
adniuk felebaráti szeretetből, csúfos vereséget szenvedtek. Egy arra járó
samaritánus, akit az előbbi vezetők mélyen megvetetettek, lehajolt a haldokló
mellé, ellátta sebeit, majd bevitte a legközelebbi helyre, ahol szállást tudtak
adni. Pénzt, energiát, időt és emberséget nem sajnálva segített embertársán.
Vajon kinek a cselekedete példázza leginkább a fenti igeverset?
Gondolhatnánk, hogy ez egy régi történet és ma már nem
érvényes, de a valóság nem ezt mutatja. Ma is létezik két csoport: az egyik
beszél a szeretetről és fennhangon hirdeti, hogy mindenkit szeret, de az utca
porába nem szívesen hajol le, és van a másik csoport, aki csendben és hangtalanul
jár-kel, miközben lehajol ahhoz az emberhez, akire senki sem figyel.
Jézus óva intett attól a magatartástól, amelyet a kor
vallási vezetői mutattak, vagyis attól, ami csak a szavak szintjén működik. Hiszen
szavakkal, ígéretekkel könnyen és hihetően lehet mutatni a felebaráti
szeretetet, de mi van akkor, ha az fizikai lemondásokkal jár, esetleg teherviseléssel?
Hogyan gyakoroljuk a felebaráti szeretetet, ha nehezünkre esik meghallgatni
sokadjára egy özvegy lelki fájdalmát vagy segíteni munkát keresni egy nélkülözőnek?
A felebaráti szeretet nem a szavak és a látszat szintjén működik, mert akkor az
csak képmutatás. A felebaráti szeretet azt jelenti, hogy a szeretet tárgya nem
a mutatásban rejlik, hanem a másik ember szükségében. Ha elkötelezettek vagyunk
Jézus iránt, akkor a szükségben lévő (legyen az fizikai, mentális vagy lelki)
láttán nem maradunk passzív nézők, vagy hangoskodó támogatók, hanem csendes
cselekvőkké válunk, akiknek elsődleges célja a szükségek kielégítése.
Váljunk ilyen emberekké, hogy áldássá legyünk a körülöttünk
élők számára.
Áldott napot!
