Nem lázálom
Jártál már úgy, hogy elveszítettél valakit, egy ismerőst,
barátot, és aztán egyszer, amikor sétáltál az utcán, szembe jött veled egy ember,
akiről első ránézésre szinte azt hitted, hogy ő az? Már-már mosolyra húzódott a
szád, szinte el is felejtetted, hogy mindez képtelenség, lehetetlen, de mikor
közelebb értél hozzá, rájöttél, hogy igazán cseppet se hasonlít arra a kedves
barátra, akit úgy hiányolsz. Egy pillanatra, még ha egészen rövid is volt az a
pillanat, azt hitted, ő az, és jólesően dobbant a szíved, aztán belehasított a
fájdalom. Vele már nem tudsz találkozni. Legalábbis a feltámadásig nem.
Jézus tanítványai gyászoltak. Elveszítették a vezetőjüket, a
Mestert, akiről azt hitték, Ő a Megígért. Megélték életük legsötétebb, legreménytelenebb
szombatját. vasárnap pedig a feje tetejére fordult velük a világ. Hallottak
üres sírról, angyali jelenésről, sőt, a feltámadt Jézusról is az asszonyoktól,
de hát mit kotyognak itt össze-vissza? Csak lidérces lázálom, csak a szívük
legtitkosabb vágyát látják meg azokban a dolgokban, személyekben, amik és akik
igazából cseppet sem hasonlítanak a reméltre.
Aztán megjelent Péternek is, ezt már talán illő lenne komolyan
venni. Mégiscsak Péter mondta, ráadásul itt jön Emmausból Kleopás és barátja,
és azt állítják, látták Őt.
Végül megjelent közöttük Jézus, és hitre hívta őket. Hogy
lássák és elfogadják, tényleg itt van Ő, itt van Isten köztük. Mert a Názáreti valóban
meghalt, eltemették, de valóban fel is támadt. Nem tarthatta fogságban a halál.
Szenvedése értünk történt, halála a mi életükért. De él. Újból él, és nem egy
lázálom, nempuszta képzelgés és csalfa, vak remény a vele való találkozás.
Hát jöjj hozzá ma reggel, tölts vele időt, és érezd a jelenlétét!
Nem kell félned, Őt sosem tudod elveszíteni, hisz él, ismét él, örökké. Ezért
bátran hihetsz abban, hogy akit elveszítettél, még láthatod Isten országában.
Kísérjen ez a békesség!
