Szabad szolga
De hála az Istennek, hogy ugyan a bűn szolgái voltatok, de szívetek szerint engedelmeskedtetek annak a tanításnak, amelynek követésére átadattatok! Miután tehát megszabadultatok a bűntől, az igazság szolgáivá lettetek.
Nem tudom mi az első ami szembetűnt neked, kedves olvasóm, de engem elgondolkodtatott, hogy mindegy hogy nézem, a végén szolga leszek. Én nem akarok szolga lenni. Nekem az első gondolatom nagyjából ez volt. Ez az idézet azonban ennél sokkal többről szól.
Pál a megváltásról beszél szinte az egész levélben. Azt fejtegeti, hogy mégis mire van szükség, hogy is néz ki, amikor Jézus megvált. Amikor új életet kap valaki. Amikor a régi elmúlik, és egy új lép a helyére. Olyan ez, mint amikor a kisgyereknek adunk egy új játékot, hogy ne fájjon az, hogy a régit kidobjuk.
Pál a szolga példát használja, mert számára ez szemlélteti legjobban mit érez. Az első, a "bűn szolgája" olyan személy, aki azért tesz valamit, mert az ura megparancsolta, és minden választás, lehetőség, értelem vagy magyarázat nélkül azt teszi, amit megparancsoltak neki. Tovább megyek, bármi rosszul sül el, még meg is kapja a szolga a magáét. A nap végén kimerülten az ágyba hullik, és csak az álmot várja, hátha az elhozza a békét.
Ehhez képest a második, az "igazság szolgája" egy olyan szolga, akivel mindent megbeszél az ura. A miért kérdésekre választ kap, sőt még beleszólása is van abba, hogy mit hogyan teljesít. Egy olyan szolga, akinek értékelik a munkáját, elismerik. A nap végén ő az ura mellett vacsorázik, majd egy jó beszélgetés után fekszik le az ágyába, azzal a tudattal, hogy mindegy hogy álmodik vagy ébren van, mert béke vár rá.
Nem tudom mit gondolsz, de én lennék a második szolga. Isten szeretne ilyen szabad szolgává tenni téged és engem. Amikor Jézus meghalt a kereszten, te és én új Urat kaptunk. Olyan Úrnak szolgálhatunk, aki szabaddá akar tenni, nem pedig leláncolni. Olyan szolgává, aki boldog, és vágyik az Urához.
Én már döntöttem, hogy kinek szolgálok. Hát te?