Örök szeretet
Jeremiás könyve 31. fejezet 3. vers
Ó,
csillag, mit sírsz! Messzebb te se vagy,
Mint egymástól itt a földi szivek!
A Sziriusz van tőlem távolabb
Vagy egy-egy társam, jaj, ki mondja meg?
Ó,
jaj, barátság, és jaj, szerelem!
Ó, jaj, az út lélektől lélekig!
Küldözzük a szem csüggedt sugarát,
S köztünk a roppant, jeges űr lakik!
Így szól Tóth Árpád Lélektől lélekig című, költeményének két utolsó versszaka. S mily örökérvényű igazság, amit megfogalmaz, hogy az egymástól való eltávolodásunk mértékét nem lehet sem méterben sem fényévben kifejezni. Itt, a mi lakótelepünkön is több tízezren vagyunk összezsúfolva, csak egy pár centis, minden hangot átengedő panelfal választ el egymástól, s mégsem tudunk egymásról semmit.
S ha egymástól így eltávolodtunk, milyen messze kerültünk a mi Teremtőnktől? Hol van az Éden kertje? Hova lett az istenképűségünk? Mily csökött törpévé zsugorodott össze az az erkölcsi szépség, tisztaság, szeretet, a testi-lelki képességek, melyek a bűneset előtt ősszüleinkben voltak?
Persze, mondhatjuk mi is, mint Jeremiás kortársai; „Az Úr Temploma, az Úr temploma”, vagyis az imaházainkban, a gyülekezeteinkben, a templomainkban itt van az Isten. És el is énekeljük: Itt van Isten köztünk. Úgy hisszük mi is, mint anno Izrael népe, hogy életünkkel hátat fordítunk ugyan Istennek, de a templomban való önző könyörgésünk majd meghallja.
Van-e az önáltatásnál messzebb? Van-e a saját vágyaink ’babiloni fogságánál messzebb? Ki hidalja át e roppant ’jeges űrnyi’ távolságot?
Jeremiáson keresztül így szól az Isten: Hátat fordítottál nekem, eltávolodtál tőlem, lehet, hogy már visszajönnél, de nem találod az utat? „Messzünnen” azaz a messzeségből, mint fényes hajnalcsillag jelenek meg neked. Én jövök hozzád, jövök érted, mert szeretlek.
Mikor
elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem
harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.
/Ady Endre: Az Úr érkezése/
