Jól haragszol?
A harag önmagában nem jó, és nem rossz, hanem egy érzelmi reakció. Nagyon fontos szerepe van az életünkben, mert – jó esetben – arra késztet, hogy komolyan tegyünk a dolgok megváltoztatásáért. Kimondhatjuk azt is, hogy bizonyos esetekben egyenesen bűn, ha valaki nem haragszik. A harag hiánya adott esetben a féltő, felelősséget viselő szeretet hiányát jelzi. Elkeserítő, félelmetes erkölcsi, lelki állapot a közönyösség és érdektelenség!
Mégis a szentírás következetesen óv attól, hogy hirtelen haragúak legyünk, akik a legapróbb bosszantó dologra is indulatosan, hevesen reagálnak. „Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen…” Prédikátor 7.9/a, „legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja” Jakab 1.19/b-20. Ma már tudjuk, hogy konkrétan milyen hatással van a szervezetünk működésére, ha nagyon könnyen „felmegy bennünk a pumpa”. Nem szeretnék a hosszabb távú hatásairól szólni, mint például, hogyan csökkenti az életidőnket, csupán azt szeretném kiemelni, hogyan hat a pulzus emelkedése a gondolkodásunkra: 145-ös pulzusnál a memóriához való hozzáférés csökken, 180-as pulzusnál kialakul a szelektív hallás, tönkremegy az elemző gondolkodás képessége, elvesznek a finomabb pszichés funkciók. Jakab apostol szavaival megfogalmazva a gyors hallást a késedelmes haragra gerjedés segíti.
Ahhoz, hogy olyan helyzetekben, amelyek próbára teszik a türelmünket építő módon, a szeretet alapján cselekedjünk, elengedhetetlenül szükségünk van a megértésre, megfontolásra, erkölcsi kiértékelésre. Isten arra hív bennünket, hogy minden élethelyzetben a környezetünk javára éljünk. Ez alól még a felgerjedt haragunk sem ad felmentést! Ha tehát ütköznünk kell, akkor szeretetből ütközzünk! Ehhez alázatra és szelídségre van szükségünk. Jézus hív ma: „Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.” Máté 11.29
