Bárcsak

„Vezéreid megátalkodottak, tolvajok barátai. Mindegyik szereti a megvesztegetést, ajándékot hajhász. Az árvák igazát nem védik, az özvegy peres ügye nem kerül eléjük. Azért így szól az Úr, a Seregek Ura, Izráel Erőssége: Majd elégtételt veszek ellenfeleimen, bosszút állok ellenségeimen! Ellened fordítom kezemet, és kiolvasztom salakodat, mint a lúg, eltávolítok belőled minden ónt. Megint olyan bírákat adok, mint régen, és olyan tanácsadókat, mint kezdetben. Akkor majd így neveznek: Igaz város, hűséges város! Sion ítélettel váltatik meg, megtérői igazság által.”

Ézsaiás könyve 1:23-27

Zaklatott időket élt Júda népe. Kívülről ellenséges hatalmak fenyegették, belülről pedig önmagát tette tönkre a társadalom. Isten világos törvényeken keresztül igyekezett segíteni népét, hogyan is éljen immár önálló nemzeti életet, hogyan váltsa tettekre a második nagy parancsolatot, miszerint „szeresd felebarátodat, mint magadat”. De az olló csak egyre jobban nyílt, a szegények mindinkább a társadalom peremére kerültek, míg a gazdagok vagyona csak nőtt. Igazságtalanság, kizsákmányolás, törvénytelenség dúlt. És ebből az Úrnak elege lett.

Mert ezek nem az Ő elvei. Nem azért szabadította ki Izrael gyermekeit az egyiptomi rabszolgaságból, hogy aztán egymást hajtsák szolgasorba. Ábrahám minden utóda kiválasztott népének tagja, és Ő nem elnyomásra, kizsákmányolásra tanította az övéit. Aki mégis így tesz, az maga fordul a Teremtő ellen.

Mennyivel másabb lenne, ha segítenék, felkarolnák egymást, ha felelős döntéseket hoznának, ha az igazság nem szenvedne csorbát a pénz, hatalom és a valakik javára. Ezért Isten lépett, és megengedte, hogy népe megtapasztalja a következményeket. Bárcsak tanulnának belőle. Bárcsak utána adhatna olyan igaz bírákat, mint régen. Bárcsak engedné a nép, hogy megváltsa őket.

Bárcsak azt írhatnám, hogy a világ azóta megváltozott, és már a múlté mindaz az igazságtalanság, amiről ez a szakasz beszél. A bűn még tombol, de Isten hív minket ezeken az igéken keresztül a vele való őszinte kapcsolatra, a jóra, felelősségvállalásra, emberségre, szeretetre, gondviselésre, hogy először megtapasztaljuk mindezt tőle, és utána tovább tudjuk adni másoknak. Mert lehet, hogy az ország, Európa és a világ egészére nem lehetünk hatással, de a környezetünknek nem mindegy, milyen elveket képviselünk.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Világosság a sötétségben

Gyakorlati teológia