"...ne ítéltess!"

„Egyáltalán ne ítéljetek azért addig, míg el nem jön az Úr. Ő majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.”

Első Korinthusi levél 4.fejezet 5.vers

Ebben a versben és az előtte olvasható néhány mondatban Pál apostol két roppant fontos témát boncolgat: ítélkezés és titkok. Gondolkodjunk ezekről együtt…

Ítélkezés. Ismered a jelenséget? Ítélkeztek már fölötted, vagy esetleg te ítélkeztél más fölött? Az a helyzet, hogy amikor ítélkezésre bocsátjuk a fejünk, az egyik legveszélyesebb úton kezdünk el járni. Akár bennünket ítélnek, akár mi ítélkezünk, az életünk megváltozik. Elindul egy kis fekete folt a lelkünkben és ha nem vagyunk óvatosak ez csak egyre jobban terjed és erősödik, ameddig el nem jutunk arra a pontra, hogy már nem csak egymást, hanem saját magunkat is elítéljük és elzárkózunk mindentől, ami megmenthetné a békénket, a lelkünket és az életünket.

Titkok. A titok ebben az esetben nem azt takarja, hogy titkon vágysz valamire, esetleg megettél egy tábla csokit és nem mondtad el senkinek… A titok ebben az esetben egy megbetegítő gondolat, egy tett, amelyről – még ha azt is hiszed, hogy senki sem tud rajtad kívül – az Úrnak tudomása van.

A titok és az ítélkezés szorosan fogják egymás kezét. Figyelik egymás tetteit. A titkos, a másik ember háta mögött való ítélkezés és a rossz, ítélkező pletykák terjesztése nem csak hogy elítélendő, hanem halálosan veszélyes is. Nem (csak) az áldozatnak. Az elkövetőnek. Néha fel sem mérjük, hogy ítélkező, „segítő” szavaink nem elsősorban annak ártanak, akiről alkotjuk azokat, hanem saját magunknak.

Pál tanácsa egyszerű: hagyjuk Istenre a munka ezen részét. Isten az egyedüli, aki látja a másik ember valóságát, így egyedül Ő jogosult a megítélésre. Egyedül Isten tud, lát, hall mindent, a mi feladatunk csupán annyi, hogy segítsük és élni hagyjuk embertársainkat.

Áldott napot!