A jólét alapja
Rövidesen azután, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, spanyol
hittérítők, katonák és kalandorok érkeztek tömegesen Közép-Amerikába.
Kolóniákat alapítottak, és innét indították térítő, hódító és rabló körútjaikat
az őslakosok közé, aki amiért jött. Elkezdték fogyasztani azokat az ételeket,
amiket a helyiek is ettek. Csakhogy nem tudták például, hogy a kukoricát alaposan
meg kell főzni ahhoz, hogy a benne lévő keményítőt meg tudják emészteni. Nem főzték
elég ideig, ezért hiába ették meg, akkor ideiglenesen elmúlt az éhségük, de nem
biztosított hosszan energiát számukra. Elgyengültek, mivel nem hasznosult a
táplálék. Elkészítették egyféleképpen, de ez nem az a mód volt, ahogyan
kellett. Amikor megfigyelték, hogy hogyan készítik el az indiánok a kukoricát,
és ők is így kezdték csinálni, helyreállt az erejük is.
Ugyanez a helyzet a lelki élettel is. Ha nem úgy élünk a
lelki táplálékkal, ahogyan kellene, hanem úgy, ahogy mi gondoljuk jónak vagy
kellemesnek, ha figyelmetlenül, gyorsan fogyasztjuk, feldolgozatlanul, akkor
elerőtlenedünk. De ha megtanuljuk Istentől, hogy hogyan éljünk a
lehetőségekkel, amiket biztosít számunkra: ha odafigyelünk tanácsaira, keressük
a kapcsolatot vele, időt töltünk vele beszélgetve, kutatjuk az akaratát azzal a
vággyal, hogy meg is valósítsuk, amit megértünk; vagyis, ha úgy tesszük, ahogy
Isten szerint jó, akkor megújul az erőnk. A gyengélkedés után újra – vagy először
életünkben? – jó dolgunk lesz.
Te melyik megoldást – melyik utat – választod?
