A jólét alapja
Egy szívet és egy utat adok nekik, hogy engem féljenek
mindenkor, és jó dolguk legyen nekik is, meg utódaiknak is.
Rövidesen azután, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, spanyol
hittérítők, katonák és kalandorok érkeztek tömegesen Közép-Amerikába.
Kolóniákat alapítottak, és innét indították térítő, hódító és rabló körútjaikat
az őslakosok közé, aki amiért jött. Elkezdték fogyasztani azokat az ételeket,
amiket a helyiek is ettek. Csakhogy nem tudták például, hogy a kukoricát alaposan
meg kell főzni ahhoz, hogy a benne lévő keményítőt meg tudják emészteni. Nem főzték
elég ideig, ezért hiába ették meg, akkor ideiglenesen elmúlt az éhségük, de nem
biztosított hosszan energiát számukra. Elgyengültek, mivel nem hasznosult a
táplálék. Elkészítették egyféleképpen, de ez nem az a mód volt, ahogyan
kellett. Amikor megfigyelték, hogy hogyan készítik el az indiánok a kukoricát,
és ők is így kezdték csinálni, helyreállt az erejük is.
Ugyanez a helyzet a lelki élettel is. Ha nem úgy élünk a
lelki táplálékkal, ahogyan kellene, hanem úgy, ahogy mi gondoljuk jónak vagy
kellemesnek, ha figyelmetlenül, gyorsan fogyasztjuk, feldolgozatlanul, akkor
elerőtlenedünk. De ha megtanuljuk Istentől, hogy hogyan éljünk a
lehetőségekkel, amiket biztosít számunkra: ha odafigyelünk tanácsaira, keressük
a kapcsolatot vele, időt töltünk vele beszélgetve, kutatjuk az akaratát azzal a
vággyal, hogy meg is valósítsuk, amit megértünk; vagyis, ha úgy tesszük, ahogy
Isten szerint jó, akkor megújul az erőnk. A gyengélkedés után újra – vagy először
életünkben? – jó dolgunk lesz.
Te melyik megoldást – melyik utat – választod?