Könyörülő és irgalmas Isten

„De te Uram, könyörülő és irgalmas Isten vagy, késedelmes a haragra, nagy kegyelmű és igazságú!”

Hogy milyen könyörülő és irgalmas az Isten? Egy ismerős evangéliumi történettel válaszolnám meg: Adott két fiú. Egy nap a kisebb odaáll az apja elé és azt mondja: Apám! El akarlak hagyni. A saját életemet akarom élni. Add ki az örökrészemet!

Majd miután megkapja a vagyon rá eső részét, elmegy és elherdálva feléli az egészet. Erszénye és gyomra üres, a barátainak hitt társai mind cserben hagyják, szégyen vagy nem szégyen egy darabka falatért a legalja munkát is elvállalja.

Ám nyomorúságában eszébe jut az otthona, a családi birtok, s az, hogy apja szolgáinak is jobb dolga van, mint neki. Rongyosan, szakadtan felkerekedik, vissza az apjához.

S milyen a fogadtatás?

Mikor az apja messziről meglátja hazatérő fiát, elébe fut, átöleli, csókolgatja, megfürdeti, új ruhát ad rá, nagy ünnepséget szerez örömében.

Milyen dolog ez? - Méltatlankodik duzzogva az idősebb fiú – emez elment eltékozolta a pénzed, most pedig, mikor hazajött, semmi fejmosás, semmi ejnye-bejnye, semmi büntetés?

S mit tesz az apa?

Mikor hallja vonakodó fia panaszkodását, kimegy hozzá, átöleli, csókolgatja, és arról biztosítja, hogy mindene az övé.

Valóban ilyen az Isten irgalma. Nem kiérdemelhető, nem kiszámítható. Nem akkor és nem azért kapod, mert ilyen, vagy olyan vagy, hanem csak. Azért, mert vagy, mert létezel, és mert a mennyei Atya végtelenül szeret.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Hívd meg a lelkészed egy sörre!

Mint a villámlás

A legfontosabb nap