Könyörülő és irgalmas Isten
Hogy milyen könyörülő és irgalmas az Isten? Egy ismerős evangéliumi történettel válaszolnám meg: Adott
két fiú. Egy nap a kisebb odaáll az apja elé és azt mondja: Apám! El akarlak
hagyni. A saját életemet akarom élni. Add ki az örökrészemet!
Majd
miután megkapja a vagyon rá eső részét, elmegy és elherdálva feléli az egészet.
Erszénye és gyomra üres, a barátainak hitt társai mind cserben hagyják, szégyen
vagy nem szégyen egy darabka falatért a legalja munkát is elvállalja.
Ám
nyomorúságában eszébe jut az otthona, a családi birtok, s az, hogy apja
szolgáinak is jobb dolga van, mint neki. Rongyosan, szakadtan felkerekedik,
vissza az apjához.
S
milyen a fogadtatás?
Mikor
az apja messziről meglátja hazatérő fiát, elébe fut, átöleli, csókolgatja,
megfürdeti, új ruhát ad rá, nagy ünnepséget szerez örömében.
Milyen
dolog ez? - Méltatlankodik duzzogva az idősebb fiú – emez elment eltékozolta a
pénzed, most pedig, mikor hazajött, semmi fejmosás, semmi ejnye-bejnye, semmi büntetés?
S
mit tesz az apa?
Mikor
hallja vonakodó fia panaszkodását, kimegy hozzá, átöleli, csókolgatja, és arról
biztosítja, hogy mindene az övé.
Valóban
ilyen az Isten irgalma. Nem kiérdemelhető, nem kiszámítható. Nem akkor és nem azért
kapod, mert ilyen, vagy olyan vagy, hanem csak. Azért, mert vagy, mert létezel,
és mert a mennyei Atya végtelenül szeret.