Aki azt hiszi, hogy áll
Uram!
Nem akarok akadékoskodni, de mi is a te szakmád? Ács? Hát, akkor nem csodálom,
hogy ilyen – már elnézést a kifejezésért - butaságot kérsz tőlem, minthogy a
legnagyobb hőségben halásszunk. Ne érts félre, nem akarlak lebecsülni, én
elhiszem, hogy te vagy te készíted a legjobb bútorokat a környéken, egész
Galileában, sőt lehet egész Júdeában, de ami a halászatot illeti, azt jobb
lenne rám bíznod, ebben mégiscsak én vagyok a szakember.
Hogy
új, vagy talán éppen elfeledett ősi utakat és módszereket kéne megismerni,
kipróbálni, alkalmazni a hitünk mélyebb megélése és mai a társadalom
megszólítása végett? Arról szó sem lehet! Mióta az eszemet tudom ezt így
csináljuk, meg különben is, én vagyok a lelkész, én vagyok a szakember és itt
az lesz, amit én mondok.
Hogy
mi lett Péter szabadkozásából? Mégis kieveztek, kivetették a hálót és jött csodálatos
halfogás. Majd a Jézus előtt való leborulás és annak belátása, hogy „én bűnös
ember vagyok”.
És
bizony, én is számtalanszor megszégyenültem, és ’elestem’ már. Mikor megmutatta
az Úr, hogy a nagy teológiai tudás, a ’szakemberkedés’ szeretet nélkül semmit
sem ér. Mikor az általam lenézett módszerrel, az általam lesajnált emberek
által tett velem csodát.
Mikor
ma ezt az Igét, olvasod, ne fogadkozz, hogy te más leszel, hogy nem teszel
ilyet, hogy te stabilan állsz, hogy „ha mindenki más elhagy is Uram, én soha”.
Csak
egyszerűen és őszintén ’ess ma Ő elé’, borulj térdre, és mondd el neki: „Ímé, én parányi vagyok, mit feleljek néked?
Kezemet a szájamra teszem.” (Jób 39:37) „Vezess engem a te igazságodban
és taníts engem, mert te vagy az én szabadító
Istenem, mindennap várlak téged.” (Zsolt.25:5)
