Kudarcból győzelem
Hajlamos vagyok arra, hogy zokon vegyem, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogyan elképzeltem. Néha felháborodom, és dühös leszek, időnként pedig kétségbeesem, aggódom és reménytelennek látom a helyzetet. Pedig általában rövid időn belül megláthatom, hogy Isten ott áll a háttérben, és kezében tartja az eseményeket. Ahogyan a Biblia fogalmazza: „elforgatja” a dolgokat, és javunkra fordítja a számunkra negatív eseményeket is (vö. 1Mózes 50.20; Zsoltár 33.10; Róma 8.28).
Számomra átláthatatlan, követhetetlen és csodálatos az, ahogyan Isten jót és rosszat egyaránt beépít üdvözítő terveibe, és mindent (szó szerint mindent!) felhasznál megmentésünk, átformálásunk érdekében. Nekem kudarcnak tűnik, ő győzelmet formál belőle. Terveit évek, évtizedek alatt valósítja meg. Türelmes, nem siet, nem kapkod. Tőlem pedig azt kéri, hogy szeressem őt, ahogyan ő szeret engem; bízzak benne és kövessem.
Lehet, hogy első pillantásra nem látom át, hogyan szolgál valami a javamra. Ám amikor Isten szándéka és célja felől vizsgálom meg az eseményeket, akkor könnyű felfedeznem, hogyan válhat épülésemre, ami történik. Ezért folyamatosan tanulom, hogy feltegyem a következő kérdéseket: ez mire jó, hogyan válik épülésemre? Mit tanulhatok belőle? Hogyan formálhat jobb (kedvesebb, szeretetteljesebb) emberré? Nekem sokat segít, ha nem ragadok bele az önsajnálatba, vagy hibáztatok másokat vagy Istent, hanem felfedezem a növekedés lehetőségét a hitben, és az engedelmességben.
