A neki megfelelő módon
„Neveld a gyermeket a neki megfelelő módon, még ha megöregszik, akkor sem tér el attól.”
Példabeszédek könyve 22. fejezet 6. vers
Szeretjük nézegetni gyermekeimmel a családi fényképeinket.
Rendszeresen kérik, hogy azokat a mappákat nyissuk meg, amikben kicsik voltak
(nem mintha most olyan nagyon idősek lennének 😊), és ilyenkor felváltva mondjuk mindannyian,
milyen édesek ezen vagy azon a képen, és hogy milyen jó volt ez vagy az az
élmény. Legutóbb megkérdezték tőlem, hogy szeretném-e, ha még mindig ilyen kicsik
lennének.
Nos, nem volt még annyira régen ez az említett időszak, bennem pedig
nagyon elevenen él az akkori túlélő üzemmód (ami gyakorlatilag azóta is tart), és
az édes kérdésükre nekem az éjszakai rendszeres ébredések, az eleinte
kínkeserves szoptatás, a konstans kialvatlanság jutott eszembe. A fáradt
kismamaagyam, melynek hatására a kocsikulcsot (vagy a szemüvegemet?) a hűtőben
találtam másnap reggel, vagy amikor a tömbházunk aljában lévő pékségbe nem tudtam
egészen koradélutánig lejutni reggeliért, mert akárhányszor elkészítettem magunkat az
indulásra, a gyerekem újból világosan értésemre adta, neki anyatejre van
szüksége…
Ezért mosolyogva azt feleltem, „nagyon szép volt az az
időszak, és jó visszaemlékezni rá, de úgy szeretem, hogy most már egy csomó
dologról lehet veletek beszélgetni”. Nem mondom, hogy meghatotta őket a
válaszom…
De ahogy a fenti igét elolvastam, a nevelésnek pont ez az
oldala villant be legelőször. A beszélgetés. Mondd el neki, beszélj vele az
életről a neki megfelelő módon. Az ő szintjén úgy, hogy megértse, hogy
kapcsolódni tudjon a témához, és ezáltal ti is kapcsolódni tudjatok egymáshoz.
A neki megfelelő módon tanítsd Isten ismeretére, sződd át a
mindennapok szürkeségét a személyes hiteddel, és ne csak beszélj neki az ő
nyelvén a Mindenhatóról, hanem éld meg előtte is a Vele való kapcsolatodat!
Ha kérdez, válaszolj, ha pedig nem tudod a választ, vállald
fel azt is! Lehet, hogy együtt kereshetitek majd meg a titok nyitját. Annyi
mindent megértenek a gyerekek, jóval többet, mint ahogy azt mi igazából gondoljuk.
Beszélhetsz, sőt beszélned kell vele a jelenleg dúló
háborúról, arról, hogy mit tehetünk mi mások megsegítésére. Eljön a nap, amikor
a halálról is beszélned kell és ezzel együtt a benned élő reményről. Mert nem
ez a vég. Nem a háború, nem a pusztulás, hanem Isten országa.
Beszélj neki Jézusról, aki visszajön, és ahogy azt már a mesékből
megtanulta: a Jó fog győzni. Mindörökké.
