Új szövetség
„Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenük és ők lesznek nekem népem.”
(Zsidókhoz írt levél 8. fejezet 10. vers)
Tízparancsolat? Szombat? Egészségügyi törvények? Ugyan már! Nekünk ezek már nem kellenek, mi már az Új szövetségben élünk!
Ha így vélekedsz, valamit félreértettél az Új szövetséggel kapcsolatban, mert;
Az Új szövetséget is az Örökkévaló kezdeményezi, Ő köti (vágja), Ő írja, ezt az ember nem erőltetheti ki, nem mi diktáljuk.
Az Új szövetség is ugyanazon felek között köttetik, azaz az Örökkévaló Izrael házával és nem más néppel köti. (persze az egy külön elmélkedést igényel, hogy kiket is takar az ’Izrael’ kifejezés)
Az Új szövetség tartalma is ugyanaz, mint az Óé, azaz nem a szövege változik. Nem másik törvényt ad, hanem ugyanazt.
Hogy akkor mégis mi az új az Új szövetségben?
Az újdonság a felület, amire, ahova a törvény kerül. A parancsolat, amit Isten kőbe vésett, most a szívünk hústábláiba kerül. De hogyan?
A lap, ami az életünk, már tartalmaz egy törvényt, a „bűn törvényét” (Róm.7:25). Oda már nem fér el az Isten törvénye. Próbálkozhatunk, hogy pár szót benyomorítunk a sorok közé, vagy hibajavítóval kihúzunk ezt-azt, de ezzel csak rontunk a dolgon. Képzeld csak el, mit szólnának, ha mondjuk a földhivatalban egy ilyen összefirkált adásvételi szerződéssel állítanál be! Valószínűleg azt mondanák ez így érvénytelen.
Az Új szövetség tehát attól új, hogy új felületre kerül, ez pedig egy tiszta lap, egy új szív.
Így kapaszkodjunk bele ma ebbe az ígéretbe:
„És adok néktek új szívet, és új lelket adok belétek, és elveszem a kőszívet testetekből, és adok néktek hússzívet. És az én lelkemet adom belétek, és azt cselekszem, hogy az én parancsolatimban járjatok és az én törvényeimet megőrizzétek és betöltsétek.” (Ez.36:26-27)
