Második
„Élettel és szeretettel ajándékoztál meg, és gondviselésed őrizte lelkemet.”
Annyira szép ez az ige, és ahogy elolvasod, szinte a bőrödön
érezheted a feléd áradó isteni szerető gondviselést. Ma egy különleges kéréssel
fordulok hozzád, Kedves Olvasó! Vegyél egy nagy levegőt, és olvasd el Jób könyvének
10. fejezetét! A teljest. Csak 22 vers, de megterhelő.
Ha nincs a kezed ügyében Biblia, vagy épp sietsz valahová,
akkor összefoglalom neked néhány mondatban. Röviden: ez a fejezet a szenvedő
Jób fájdalmas panasza. Azé a Jóbé, aki lelkéből megutálta az életet, akinek elege
van, és szíve legmélyéről kiált Istenhez igazságért. Nem tett semmi rosszat,
mégis szenved, és nem tudja a miérteket. Ha a könyv elejére lapozol, olvashatsz
arról, hogy Sátán kikérte Jóbot, próbát akart tenni vele, mert szerinte ez az
ember csak azért követi Istent, azért hűséges, mert gazdagon megáldotta őt a
Mindenható. Az Úr teret engedett a Gonosznak, aki elvett mindent, tényleg
mindent Jóbtól. A gazdagságát, a társadalmi megbecsültségét, a gyermekeit, az
egészségét, a felesége tiszteletét. A néhány napja még tehetős gazda most zsákruhában
ül a porban és fekélyeit vakarja egy törött cserépdarabbal. Úgy gondolja, a
Mindenható sújtott le rá. Végső elkeseredésében már azt kívánja, bárcsak holtan
jött volna erre a világra.
Jób később a könyv vége felé aztán magával Istennel
folytathat párbeszédet, és egy különleges, új minőségben ismerheti meg a Teremtőt,
viszont sosem kap választ a miértjeire. Nem tudja meg, mi volt az oka
szenvedéseinek.
Biztos vagyok abban, hogy a te életednek is volt már olyan
fejezete, amikor nagyon is tudtál azonosulni a Jóbban dúló érzelmekkel. Amikor teljesen
értelmetlenül és céltalanul fájdalom és szenvedés ért téged. Amikor hiába
imádkoztál gyógyulásért, Isten nem adta meg. Amikor igazságtalanul ért téged
támadás, a végén pedig szőrén-szálán eltűnt a bocsánatkérés és a jóvátétel.
De Isten nem feledkezett el rólad, Ő látja tisztán, élesen a
helyzetedet, és veled élt vagy él át épp most minden szenvedést és fájdalmat. Mert
az a kis gyermek, aki több mint 2000 éve ott feküdt a betlehemi jászolban,
azért született meg, hogy meghaljon érted. Isten Fia azért lett emberré, hogy
szenvedjen, pedig Ő nem követett el semmi rosszat. Azért, hogy megéljen minden
fájdalmat, kiálljon minden kísértést, megérezzen minden félelmet. Jóbnál is
többet kellett elhordoznia az emberért, érted, értem és még Jóbért is. Mert
Isten az övéiért elmegy a végsőkig és vissza. Mert Ő nem mond le se rólad se
rólam, hisz a gyermekei vagyunk. Mert ilyen Istenünk van.
Ahogy meggyújtod a második gyertyát, emlékezz a Kisdedre, a
Mesterre, a kereszten függő Messiásra! Emlékezz arra, hogy mi voltunk a miért.
Értünk élte meg mindezt, hogy egy napon vége szakadjon minden rossznak,
szenvedésnek és fájdalomnak, ami minket ér ezen a világon, és örök boldogságban
élhessünk Isten országában.
Hát adjon erőt neked mára ez a gyertyalángnyi remény!
