Egy különleges pillanat
„Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom!”
Beléptünk az év azon szakaszába, amikor az egymásra figyelés, a remény és a szeretet előtérbe kerül. Sokan sokféleképpen gondolkodunk az ünnepről, hiszen van aki már novemberben készül rá, míg mások csak egy kötelező tehernek érzik, egy közös pontja mégis van mind a két félnek: ez az időszak más.
Mitől más? Miért olyan különleges és miért érezzük ilyenkor nagyobb szükségét a békének és a csendnek? A találkozások időszaka ez és a szívünknek kedves emberekkel való találkozás és időtöltés mindig különleges, más, valahogy olyan ünnepi.
A különleges időszakokat, egy jó beszélgetést vagy egy meghitt pillanatot mindannyian izgatottan, lelkesen várunk, tudjuk, hogy attól a találkozástól megváltozhatnak a dolgok, nyugalmat kaphatunk és feltöltődhetünk. A zsoltáríró egy ilyen pillanatra vágyott, amikor a fenti sorokat írta. Megfogalmazza kéréseit Isten felé, szeretné érezni a közelségét, szeretné megtapasztalni a szabadítást és az örömet. Szeretné, hogy hite igazolást nyerjen és senki ne kételkedjen abban, hogy neki kapcsolata van az Urral.
Ebben az ünnepi időszakban talán még erősebben vágynak az emberek a kapcsolódásra, vágynak arra, hogy szeretetet, békét és nyugalmat találjanak. Ehhez válhatunk mi eszközzé, csatornává, melyen keresztül Isten békét nyújthat ebben a zajos világban.
Ha ma csak egyetlen dolgot is teszel annak érdekében, hogy a körülötted lévő emberek megérezzék az ünnep békéjét, akkor adj nekik különleges pillanatokat, hogy megérezzék Isten szeretetét rajtad keresztül!
Áldott napot!
