A legnagyobb ajándék
„Mert a szegények nem fogynak el a földről; ezért megparancsolom neked, hogy légy bőkezű az országodban levő elesett és szegény testvéredhez.”
Mózes ötödik könyve 15.fejezet 11.vers
Számomra minden évszaknak megvan a maga szépsége és
végtelenül hálás vagyok az Úrnak azért, hogy egészséges vagyok, van látásom és
hallásom, tudok járni és így minden évszak megmutathatja csodáit. Az egyértelmű
kedvencem a tavasz, ugyanis akkor születtem, de nem lehet elmenni szó nélkül a
meleg nyári napsütés vagy a sárguló őszi falevelek varázslatos képe mellett
sem. Végül pedig itt van a tél, amely valamiért minden embernek mást jelent…
Némelyek a pattogó kandalló hangját emlegetik, mások a nagy
családi összejöveteleket vagy a szépen feldíszített fát és a gondosan
előkészített ünnepi vacsorát. A szép és szívnek kellemes gondolatok mellett,
emberek milliói rezzennek össze a tél közeledtével, mert életük kilátástalan és
számukra közel sem jelent ilyen idilli gondolatot a tél beköszönte. Egy
történet jut eszembe, amely egy kis gyufaárus kislány estéjét meséli el….
Tél volt, nagyon hideg tél. A kislány a sötét utcát járta
mezítláb és hajadonfőtt. Az éjszaka folyamán dideregve és majd’ megfagyva az
árusítandó gyufával próbált magának egy kis tüzet gyújtani, hogy megdermedt
kezeit megmelegíthesse. A történet úgy folytatódik, hogy minden gyufagyújtásnál
egy-egy látomása volt, amelyek képei boldogságot okoztak számára, míg végül reggelre
ott találták egy ház falánál megfagyva.
Mindannyian cipelünk terhet, ki nagyobbat, ki kisebbet, egy
valamivel azonban minden ember rendelkezik: a segítés lehetőségével! Legyen szó
mentális, fizikai vagy anyagi segítségnyújtásról, egy alapvető tézist sose
feledjünk: amikor segítünk, nem csak a másiknak teszünk jót, hanem saját
magunkat is megajándékozzuk a segítségadás ajándékával.
Én végtelenül hálás vagyok azért, hogy lehetőségem van
segíteni másoknak. Próbáld ki te is és tapasztald meg a segítségnyújtás örömét!
Áldott napot!
